Interjút készített az Abcúg négy kormánypárti újságíróval/propagandistával, annak állításaiból szemezgettünk.
Jó fizetés és politikai elhivatottság – többnyire ez motiválja a kormánymédiában dolgozó fiatalokat. Négy fiatal propagandista – Petra, Kata, Izabella és Gabi – interjút adott az Abcúgnak, melyben beszéltek a propagandasajtóban uralkodó belső viszonyokról.
Többen elmondták, hogy meggyőződésből segítik a Fideszt, egyetértenek velük, így nem is kérdés a számukra, hogy egy újságírónak az is lehet a feladata, hogy kiszolgálja a hatalom érdekeit. Vannak azonban kevésbé elkötelezettek is, akik próbálják minél objektívebben végezni a munkájukat, már amennyire ezt hagyják nekik. Lejáratóanyagok elkészítésében ugyanakkor egyikük sem vett részt, azt már ők is soknak tartják.
Arra, hogy miért támogatják a Fideszt, többen azt válaszolták, hogy eleve csak jobboldali újságban tudnának dolgozni, mivel jobboldali értékrendűek. Emiatt azt szeretnék, ha minél több fiatalt meg tudnának győzni arról, hogy érdemes hinni a kormány politikájában.
“Nehéz valami mellett kiállni, mindig könnyebb kritizálni, kiforgatni az intézkedéseket”
– mondták. Egyikük szerint a bajtársiasság hagyományosan nagyon erős ezen az oldalon, eléggé összetartó a közösség. Persze azok után, hogy többek szerint nettó 300 ezer forintos fizetéssel kezdték a “szakmájukat”, ez talán nem is olyan meglepő. Mint azonban elmondták, elsősorban nem a pénz, hanem az elhivatottság motiválta őket.
Érdekes, hogy az utóbbi időben Varga István volt médiakuratóriumi elnök nagy port kavart kijelentésével, hogy az ellenzéki sajtóban általánosan jobb tollú újságírókat lehet találni, mint a kormánypárti oldalon, a többség mégis egyetértett. Arról sajnos nem kérdezték őket, hogy szerintük mi lehet ennek az oka, ha szerintük az anyagiak és a közösség összetartása akár még indokolhatná is.
“Nem kérdezek bele olyanba, amiről tudom, hogy nem kéne”
– mondta egyikük, nyilvánvalóvá téve, hogy nagyon is tisztában vannak a fideszes médiában tapasztalható öncenzúra jelenségével. Volt olyan, akit a munkamorálja miatt is megtalálták, amiért egy alkalommal valami olyasmiről beszélgetett egy fideszes politikussal, ami nem illett bele az akkori kormányzati kommunikációba. Hogy ennek ellenére miért vállalná valaki ezt az önkéntes szabadságfosztást, arra sajnos szintén nem válaszoltak, tartották magukat ahhoz, hogy “ők így is úgy is teljes mértékben kormánypárti újságírók”. Azt mondjuk elmondta egyikük, hogy akiket túlzottan zavar a politikai befolyás a szerkesztőségben, azok hamar kiégnek, és kihullanak a rendszerből.
Az interjúban volt, aki azt állította, hogy néha azért lázadoznak picit, természetesen az elfogadható kereteken belül. Ez annyit takar, hogy előfordul, hogy szándékosan benne hagynak olyan dolgokat az anyagokban, melyekről pontosan tudják, hogy a szerkesztő kihúzza majd. Mégis megteszik, mert mint mondták, jó érzés néha éreztetni a feletteseikkel, hogy vannak más megközelítések és nézőpontok is, melyeket ők most elnyomnak.
Az egyik legdurvább állítás, amit megfogalmaztak, hogy szerintük nagyon is tévednek azok, akik azt hiszik, a kormánymédiában dolgozók folyton hazudnak. Ők ugyanis bevallásuk szerint
nem ezt teszik, hiszen hisznek abban, amit leírnak.
Így hisznek pl. az ezerszer cáfolt Soros-tervben is. Szerintük abban sincs semmi különös, ha “időnként” (csak tavaly több száz alkalommal – a szerk.) helyreigazításra köteleznek újságokat. Hogy azért tudatalatt mégiscsak érezhetnek némi szégyent azzal kapcsolatban, amit csinálnak, jelzi, hogy egyikük azt mondta,
rendszeresen szükségét érzi, hogy magyarázkodjon a munkahelyével kapcsolatban, úgymond mentegesse azt.
Mint mondták, sokak nem is tekintik őket rendes újságírónak, csak propagandistának. Ami nagyon szomorú, hogy egy idő után állítólag már megtanulták elereszteni ezeket a kritikákat a fülük mellett. Arra a kérdésre, hogy “ugye tudod, hogy amint vége a rendszernek, felelősségre fognak vonni” is csak megvonják a vállukat, mert már hozzászoktak, hogy “leszarják, amit mások mondanak”.
Puccsra készülnek Orbán ellen? Nő a belső ellenzéke, egyre több az elégedetlen
