Az orosz-ukrán háború talán legnagyobb gazdasági hatása, hogy felnyitotta Európa szemét, hogy Oroszország nem megbízható partner, és mihamarabb meg kell szabadulni abból az energiafüggőségi csapdából, amibe a kényelem miatt kerültek a tagállamok. Most kapkod mindenki, pedig évtizedek álltak volna rendelkezésre.
A kényelmes és a vezetéken való szállítás miatt olcsóbb orosz energiahordozókról való teljes függetlenedést 4-5 évre becsülik, amennyiben sikerül tartani azt a rohamtempót, amit az EU diktálni próbál. Lesz ennek egy olyan üdvözlendő hatása is, ami nem volt tervbe véve, ez pedig az, hogy a megújuló forrásokból nyerhető energiák fejlesztése is felgyorsul, ami környezeti szempontból is igen fontos. Ám szembe kell néznünk egy olyan problémával -Magyarország ebben vastagon érintett-, hogy az átállás nem lesz könnyű és sokba fog kerülni, az eddig alkalmazott technológiák miatt.
A helyzet több iparági elemző szerint messze nem olyan rossz az orosz kőolajról való átállást tekintve, mint ahogy azt a kormány leírja, de nem feledjük, hogy egy óriási pénzeket mozgató játszma részesei vagyunk, amiben Gulyás Gergely nem bírt magával, és kiterítette a lapokat:
“amit elvárunk az Európai Uniótól, hogy térítse meg a költségek egy részét, vagy egészét,
annak érdekében, hogy Magyarország egy többéves folyamat végén akár oda is eljuthasson, hogy ne függjön az orosz kőolajtól” – jelentette ki Gulyás a HírTv műsorában. Így hát nincs itt semmi másról szó a szankciók vétója kapcsán, mint ugyanarról a játékról, amit mindig is eljátszott Orbán.
Egyszerű szatócs alkunak tekinti
az EU-ban való részvételt, ha valami hoz hasznot a konyhára, akkor abba beleegyezik, ha valamiben pedig neki kellene szolidaritást mutatnia, vagy engedményt tenni a közös célok érdekében, akkor elkezdi tartani a markát. Ezt elégelte meg az EU, amikor arról kezdtek el tárgyalni, hogy miként is lehetne az alapszerződést úgy módosítani, hogy eltöröljék a vétók rendszerét, ami Orbán végét is jelentheti.
