Bayer Zsolt eddigi talán legaljasabb írását közölte le kedden a Magyar Nemzet. Bayer az írásban a NAV által meghurcolt Iványi Gábor hétfői kálváriájára reagált. A kormánypárti publicista – felsorolva a NAV által megfogalmazott vádakat Iványi egyesületével szemben – azt írta, “nem kell ahhoz Sherlock Holmesnak lenni”, hogy a vádakból világossá váljon, Iványi szerinte “meglopta az alkalmazottait”.

Mint ismert: a NAV költségvetési csalás ügyében indított nyomozást, a szervezet a gyanú szerint a dolgozóktól 2015 és 2019 között rendszeresen levonta a járulékot, de azt nem fizette be. Az egyesület a NAV szerint évek óta törvénytelenül járt el, és ezzel nemcsak a költségvetést, de a saját alkalmazottait is megkárosította.

Bayer az írásban úgy fogalmaz: “ugyan milyen ember az, aki a saját alkalmazottait lopja meg?”. A publicista elismerte, hogy Iványi “minden bizonnyal megetetett 1300 hajléktalant a Dankó utcában”, ezeket viszont szerinte a saját alkalmazottai nyugdíjából és egészségbiztosításából fizette, és “fölöttébb ájtatos pofát vágott hozzá”.

“Ki vagy te, Iványi? Megmondom: nem tudom. Hiszen nem tudod te sem. Miféle ember vagy te? Szombaton odabiggyeszted a fejedre a sábeszdeklit, hogy zsidó rabbiként összeadd Cseh K.-t a Berggel, aztán lemész a Dankóba, hogy immár keresztény egyházad lelkészeként vághass tovább ájtatos pofát és ne fizess adót. Ilyen ember vagy te, Iványi. Se zsidó, se keresztény, se rabbi, se lelkész – csak egy ócska, szemforgató, farizeus alak. Aki a dolgozói jövőjéből jótékonykodik“

– írta Bayer, hozzátéve: “Egész életetekben nem tettetek semmi jót és hasznosat. Viszont nagyon ájtatos pofát vágtatok hozzá. Persze, csak akkor, amikor éppen nem eltorzult képpel mocskoltátok azokat, akiket gyűlöltök. Vagyis mindenkit és bárkit, akik nem ti vagytok”.

Bayer azt természetesen “elfelejtette” megemlíteni a még tőle is szokatlanul aljas hangvételű írásban, hogy a NER több mint tízmilliárd forinttal tartozik – jogerős bírósági ítélet szerint is – Iványi egyházának, a pénzt így talán nem Iványin, hanem a munkaadóján kellene számon kérnie. Egyvalamivel viszont egyetértünk, amit az írás végén írt:

“Nagyszerű érzés lesz eltakarítani benneteket végre. Egy sorsdöntő szavazásra vagyunk ettől a nagyszerű pillanattól…“