A tegnap lezajlott miniszterelnök-jelölti vita sok tanulsággal szolgált. Az egyik az, hogy a fő célban, Orbán leváltásában és egy sor más kérdésben is egyetértenek a miniszterelnök-jelöltek, ami garanciája tud lenni a közös kormányzás sikerének. Azonban az is kiderült, van néhány dolog, amiről máshogyan gondolkodnak.
Egy ilyen vitán természetesen nincs idő mindent megvitatni, de mi szívesen hallottunk volna többet az alkotmányosság visszaállításáról, a jóvátételről, a kétharmados fideszes kormányzás lebontásáról. Ugyanis az, ahogy a jelöltek erről gondolkodnak, az valójában az alkotmányhoz, a jogállamhoz, a hatalomhoz fűződő viszonyukra világít rá. És láthatóan, ezen kérdésekben mást gondtak a jelöltek. Főképp Karácsony Gergely és Dobrev Klára között volt ebben vita.
Ennek a nagyon fontos, a kormányzás hitelességét, jogszerűségét érintő különbségnek a kifejtésére a tegnapi vita során nem maradt idő, de ezen különbségek megértése fontos a választók, és a kormányváltás utáni Magyaroroszág szempontjából is. Ezért Karácsony Gergely egy bejegyzésben írta le az álláspontját, melyet most változtatás nélkül közlünk, egyedül a kiemelések származnak tőlünk:
“Miért neveztem politikai humbugnak Klára legfőbb ígéretét a tegnapi vitában?
Közös választási győzelemre és közös kormányzásra készülünk. De éppen ezért nem seperhetjük szőnyeg alá, ha van közöttünk vita valamiben. Nem maradt idő ennek kifejtésére tegnap este.
De tartozom azzal a riválisaimnak és a választóknak, hogy elmagyarázom, miért tartom károsnak, hogy Dobrev Klára és más miniszterelnök-jelöltek is azzal kampányolnak, mintha csak politikai bátorság kérdése lenne egyszerű többséggel felülírni a kétharmados törvényeket. Szerintem ez nem bátorság, hanem botorság. Mert ha mi le akarjuk győzni Orbánt és rendszerét, márpedig le akarjuk, akkor különbnek kell lennünk náluk. Nem egyszerűen másnak, hanem különbnek. Így aztán nem lehet célunk, hogy ugyanazt csináljuk, mint ők. Mert az nem valódi változás, hanem csak visszavágó. Márpedig én nem azért vagyok itt, hogy visszavágót játsszunk. Nem érhetjük be kevesebbel a valódi változásnál. A sokat emlegetett szakszerű kormányzás jegyében ideje belátni:
nincs egyetlen mérvadó jogász Magyarországon, aki Dobrev Klára javaslatával egyetért.
Egyetlenegy sem. Az ezzel kapcsolatos vitát elindító Vörös Imre volt alkotmánybíró is azt hangsúlyozza már, hogy ő csak diagnózist adott arról, hogy a Fidesz lebontotta az alkotmányosságot Magyarországon, de ezt a helyzetet szerinte sem lehet asztalborogatással megoldani. Fleck Zoltán egyetemi tanár, a vita másik karakteres résztvevője a múlt héten mondta ki maga is, hogy nem lehet legitim módon módosítani az Alaptörvényen egyszerű többséggel. És egyetértek Majtényi Lászlóval: az egyszerű többséggel való alkotmányozás azokat az egylépéses sakkozókat idézi, akik nem számolnak azzal, hogy a lépésüknek következményei lesznek. Vagyis Klára javaslata első ránézésre tetszetősnek tűnhet, de ténylegesen a társadalom szétzilálódásához, és éppen ezért a jogtalanság útjára lépő kormány bukásához vezet, rövid időn belül.
Ha valóban szakmai kormányzásra készülünk, akkor miért javaslunk olyat, amivel egyetlen hozzáértő szakértő sem ért egyet? Ráadásul a NER lebontásához semmi szükség közjogi barkácsolásra. Nem államelméleti vitákra van szükség, hanem pont arra a bizonyos bátorságra, ami nem a kommunikációs szlogenek leírásához kell, hanem a határozott és hatékony kormányzati cselekvéshez. Orbán rendszere nem jogállam, alapját sem a jog adja. Ez a rendszer fogatlan oroszlán közpénz nélkül. Szokták mondani, Klára is gyakran, hogy Orbán csak az erőből ért. Igen, ezt az erőt a hatalmi politizálás és a gazdasági hátországa biztosítja számára. Akkor nekünk sem a mégoly jól hangzó szlogenek gyártásában, hanem a határozott kormányzásban és a gazdasági hátországa felszámolásában kell erősnek lennünk. Ezerszer elmondtam:
el kell zárni a pénzcsapokat és működésbe kell hozni a kormány alá tartozó nyomozó szerveket, és ez a rendszer kártyavárként összeomlik.
Méghozzá hónapokon belül. Erre van programom, erre van konkrét cselekvési tervem, ennek végrehajtására hívom az ellenzéki szövetségeseimet.
Ebből természetesen nem következik, hogy ne kellene mindent megtenni azért, hogy Magyarországnak legyen végre valódi alkotmánya. De ne csapjuk be magunkat, és végképp nem csaphatjuk be a választóinkat azzal, hogy ez egy csettintésre sikerülhet. Kezdjük azzal, hogy
az új kormány nem az Alaptörvényre, hanem az alkotmányosság helyreállítására tesz esküt
– ezt egy egyszerű feles törvény módosításával elérhető. De ne akarjunk Orbánabbak lenni Orbánnál. Orbán alkotmányát nem cserélhetjük le Dobrev-, vagy Márki-Zay-, és főleg nem Karácsony-alkotmányra. Csakis Magyarország alkotmányára. Ne visszavágóra, hanem valódi változásra szövetkezzünk, ne valamiféle bosszúra, hanem igazságtételre, politikai humbug helyett határozott cselekvésre, ne a múlt mérgező vitáit akarjuk újra megvívni, hanem foglalkozzunk a jövővel. Én nem érem be kevesebbel. Mert csak így tudjuk újraegyesíteni Magyarországot.”
