I.
Nem adhatok mást, csak mi lényegem – mondja Lucifer Az ember tragédiájában.
Azért jutott eszembe, mert ez a B.Zs. nevű, bátran megbújva Orbán odaadó barátsága és Semjén keresztényi szeretete mögött, most megszokott segédinkvizítori jellemével és merészségével egyesek taknyukon és vérükön való kirángatására tett nyájas javaslatot hatalmon lévő barátainak. Nos, hogy mi a lényege ennek a B.Zs.-nek, arra maga adja meg a választ: tudniillik a takony. Több évvel ezelőtt ugyanis szintén ezt a váladékot emlegette föl veretes soraiban, ahol arról emlékezett meg, hogy a zsidók az uszodák medencéibe szokták üríteni a taknyukat. Szóval B.Zs. takonyilag (lásd orrnyálkahártya) súlyosan fixált, s meg is kérdezhetné O.V. nevű nagyszerű barátjától, mely klinikán vagy szakrendelésen tudná ezt a nazális fixáltságát kezeltetni.
B.Zs. szájából és tollából dől az orrváladék, tehát mindaz, mi lényege. És sajnálom, hogy Lucifert idekevertem, ő mégis az intellektualitás szelleme, s nem a leépült és a hatalom minden támogatását élvező és azt gátlástalanul kihasználó nyilaskeresztes keretlegényi habitusnak.
II.
Amint az sem lep meg egy cseppet sem, hogy, hogy a kifinomult, keresztény, úri fideszesek, a szubtilis Halász Jánossal az élen a nyilaskeresztes habitusú keretlegényt épp habitusa miatt szeretik és tisztelik, s nem azért mert netán Dante Isteni színjátékának Babits- és Nádasdy-féle fordítását hasonlítaná össze, vagy mert Tiziano Amor sancto e profano c. festményének állat-, növény- és színszimbolikájáról készülne írni egy korszakos alapvetést. Az viszont kimondottan foglalkoztat, hogy a Kubatov-féle rovott múltú, törvények felett álló kopasz, félhülye (vagy tán egészen az) paramilitáris verőlegények és B.Zs. vértől és takonytól szennyeződött „békemenetes” keretlegényei között mikor kerül sor egy jóféle kis Nacht der langen Messer-re, egy Hosszú kések éjszakájára? Ahogy ez az ilyen körökben lenni szokott, annak rendje és módja szerint. Ha nem ismerném a folytatást, akár még viccesnek is mondanám…
III.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de az én ízlésem szerint nem ül le az ember akárkivel kávézni.
Kivált azzal nem, aki cigány gyerekek elgázolására bíztat, aki sajnálkozik, hogy nem minden zsidót sikerült beásni nyakig az orgoványi erdőben, aki moslék szájjal gúnyolja a melegeket, aki a neki nem tetsző embereket – köztük Schiff András zongoraművészt – bűzlő végterméknek nevezi, máskor – echte náci beszéd – egyéb jelzőkkel dehumanizálja őket, vagy aki meghív egyeseket kávézni, ám gyáván előre fenyegetőzik, hogy nem ő fogja egyedül elvinni a balhét. És ha valaki mégis leül vele egy asztalhoz, szigorúan a maga nevében tegye, engem senki se képviseljen ott. Bocsásson meg neki, aki csak akar, de a nevemben senki sem!
És ha fizetésre kerül a sor, gondolkozzanak el arról, milyen pénz kerül elő B.Zs. pénztárcájából. Idáig szaglik az a brifkó! Végezetül: feltűnt, hogy kávézni hív? Egy sörözőbe. Sörpuccs szokott lenni az ilyen.
