Még a karácsonyi ünnepek alatt dühöngött a közösségi oldalán egy olvasónk, aki külföldre szakadt családja hazalátogató gyerektagját kísérte a városban örülve, hogy a kényszerű kétlakiság ellenére az itthoni gyökerekből is átadhat valamit.
Ám a honfiúi örömét az oly egyedien groteszk magyar valóság egyből felülírta.
A BKK/BKV gondoskodott arról, hogy egészen más gyökerekkel ismerkedjen meg a külföldet választó család sarja – félő: újabb bizonyítékát véve, hogy a családja jól döntött, amikor összecsomagolt.
Személyes történet vagy általános érvényű tanulság – döntse el Ön, kedves olvasó.
„Itt van az unokám a lányommal együtt, ők Dél-Afrikában élnek. Ez manapság nem egy újdonság, hogy a gyerekek, unokák nem az ősi magyar földön élik világukat.
Unokám, kettős állampolgár, magyar is, sőt még lakcímkártyája, TAJ kártyája is van. Ja, és még nem mondtam, 8 éves a fickó.
Ma elmentünk a belvárosba karácsonyi vásárt nézni. Csak úgy mellékesen, ilyen tömeget még nem láttam, de nem erről akarok írni, hanem, hogy közlekedni szándékoztunk a világhírű budapesti metróval. Kérdezem, ez egyébkén kivételesen udvarias jegyárust, itt ez a legényke mellettem, 8 éves, magyar állampolgár, iskolába is jár (megjegyzem egy igen profiba), vennék neki egy ifjúsági bérletet Tarlós István büszkeségére, mit tanácsol, hogyan tegyük azt meg.
A csákó kérdezi, EU-s iskolába jár, nem, merthogy Johannesburg még nem tartozik oda, de viszont magyar. Akkor sajnos teljes árú felnőtt jeggyel kell közlekedjen, mert…, ilyen a szabály.
Nem tudtam rá haragudni, tényleg rendes volt, de azért megkérdezném azt, aki egy ezt a kib@zott szabályt hozta, gondolt-e már arra, hogy hány százezer családot érint ez, akik ’csupán kalandvágyból’ kimentek külföldre dolgozni gyerekekkel együtt, ott járnak iskolába és vannak olyan felelőtlenek, hogy időnként hazajönnek látogatóba.”