Aki az utcán kedves volt, most elfordul – mondja a színész.
„A falakon kívül durva a világ. Aki az utcán kedves volt, most elfordul. Nem köszönnek rám, mint régen. Rossz ez. Változott a világ. Durvák az emberek. Talán félnek. Sok a baj. Háború. Infláció. Máskor beszólnak.” Így látja maga körül a világot Kulka János, aki 7 évvel ezelőtt kapott stroke-ot, amelynek következtében roncsolódott a beszédközpontja, és a mozgása sem a régi. Most a Nők Lapjának adott interjút, amit a hvg.hu szemlézett. A színész azt mondja, elfáradt. „Beteg vagyok, állandó fáradtságot érzek, vannak szavak, amelyeket nehezen mondok ki. A nem szűnő fájdalom megvisel. A jobb kezem gyenge.” Hiába javult az állapota az újságíró szerint Kulka azt mondja, a fájdalom szörnyű.
Arra a kérdésre, hogy nem depressziós-e, egy határozott „de” a válasz.
A színész legjobb barátjáról, Lang Györgyi énekesnőről is mesélt, akinek a halála nagyon megviselte. „Ott ültem mellette, fogtam a kezét, simogattam az arcát, amikor elment. A halála előtt másfél hónappal azt mondta: elfáradtam, Jancsi. Érezte.” Kulka azt mondta, Lang Györgyi művésztársának, Falusi Mariannak mondta el, mit szeretne, ha majd meghal.
A színész állítja, hisz abban, hogy van „odaát.” „Láttam hét éve áprilisban egy keddi napon. Jó volt. Nem félek.”
Arról is beszélt, nyáron nem utazik sehova, mert elfáradt. A testvérével jó a kapcsolata, a volt kollégák viszont elkoptak. „Elfelejtettek. Ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem.”
Azok is elfelejtették, akiket segített, vagy ahol jótékonyságból fellépett. Kováts Adél néha fölhívja, olyankor örül, és rendszeresen beszél Csákányi Eszterrel is. Azt mondja, a falakon kívüli durva a világban sokkal rosszabbul érzi magát. A napjai üresek, „nincs semmi.”
A festést megunta, a bokszzsákot is leszedte és kertje sincs, mióta elköltözött.
Az interjúban beszél arról is, hogy az új lemezén mi a kedvenc dala, milyen nehezen indult a gyerekkora – egyévesen került ki a nevelőotthonból, ahová ötnaposan beadták –, és szeretethiánytól szenvedett. A mély szülői kapcsolat kimaradt az életéből.
A stroke-jával kapcsolatban azt mondja, mantrázza magának, hogy megérdemelte.
Úgy gondolja, semmilyen bűne nem volt, „kedves voltam és talán jó színész is.” A szöveg elfelejtésétől görcsösen rettegett, de soha nem tévesztett. Majd kijelentette: azt is elfogadja, ha elfelejtették.
