Mivel a kormány szinte teljesen kiüresítette a pedagógusok sztrájkjogát, így azok kénytelenek polgári engedetlenséggel tiltakozni. A fogalom nem újkeletű, hiszen ezzel már Orbán Viktor is élt még ellenzékiként.
Sokan talán nem emlékeznek rá, de 2007. február 2-án, az ellenzékben lévő Orbán Viktor és képviselőtársai nekiálltak lebontani a Parlament körüli kordont, amely szerintük korlátozta a gyülekezési szabadságot.
Orbán akkor a polgári engedetlenség eszközével élt, és “tudatosan megsértett egy törvényt”
– írja bejegyzésében Hadházy Ákos, aki hozzáteszi, hogy ezzel akkor a fideszesek semmit sem kockáztattak, de azóta tudatosan és módszeresen leépítették a demokráciát.
A Fidesz első egyik lépése az volt, hogy durván korlátozták a sztrájkjogot – véli az ellenzéki politikus, aki szerint erre azért volt szükség, hogy megakadályozzák a látható elégedetlenséget, gátat szabjanak annak, hogy “egyszerre sokan fejtsenek ki nyomást a kormányra. Hiszen tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy minden hatalomra lehet eredményesen nyomást gyakorolni, de minden erejükkel szeretnék elhitetni velünk, hogy ez lehetetlen“.
Hadházy szerint – az egyéni sorsok mellett – ezért is kulcsfontosságú a polgári engedetlenség miatt kirúgott öt pedagógus sorsa, hiszen “ha nem sikerül az eltávolításuk visszavonását kikényszeríteni, az minden eddigi áldozatvállalást és kockázatvállalást hiábavalóvá tesz, ráadásul még messzebb viszi a rendszerváltás lehetőségét”.
Akkor ez az öt bátor ember is csak azt bizonyította volna be másik tízmilliónak, hogy a piszkos hatalom mindent megtehet velünk
– emeli ki közösségi oldalán a politikus, aki szerint ennek elérése nem a kirúgott tanárokon, hanem a kollégáik, diákjaik és mindannyiunk magatartásán múlik. “Azon, hogy lesz-e folytatás. Azon, hogy csak kiabáljuk-e, hogy “nem hagyjuk”, vagy meg is mutatjuk.”
