A napokban újabb kamatemelést hajtott végre a Magyar Nemzeti Bank, a forint erősödött is valamicskét, a 350-360 eurós árfolyam közé stabilizálódott. Elemzések szerint kérdéses ugyanakkor, hogy a magyar deviza erősödése hosszabb távon is kitart-e (a kamatemelési ciklus kezdete óta egyelőre tartja magát), másrészt, hogy az erősödés valóban az MNB közbelépésének, és nem a nemzetközi pénzpiacok forintra kedvező átmeneti hatásának köszönhető-e.
Az inflációs félelmek és a forint kálváriája miatt az utóbbi időszakban újra előtérbe kerültek az euró bevezetésével kapcsolatos viták, a Momentum augusztus elején Matolcsy György euróval kapcsolatos kirohanására válaszul pl. ígéretet tett rá, hogy egy ellenzéki vezetés esetén bevezetnék az uniós fizetőeszközt. Azt, hogy pontosan milyen feltételekkel és gazdasági program keretében tennék ezt meg, nem pontosították, csak annyit írtak:
„Magyarország egy nyugati ország és az euró bevezetése a felzárkózás záloga, ezért minél előbb el kell indítanunk a csatlakozási folyamatot, hogy az eurózóna tagjai lehessünk”.
Bár a Fidesz-sajtó a Momentum felvetésére a szokásos gúnyolódással reagált, érdemes felidézni, hogy nem mindig volt ez így. Az euró-viták hatására az utóbbi időben újra keringeni kezdett például a közösségi médiában Szijjártó Péter egy ellenzékben tett, még a mai ellenzéki álláspontokhoz képest is kifejezetten radikális felvetése. A következő:
Kíváncsiak lennénk, a külügyminiszter vajon mai fejjel mit mondana egykori önmagának, milyen Soros-elhajlással vádolná magát, ha látná ezt a nyilatkozatot. A magyar deviza értéke, és vele együtt az állampolgárok bérszínvonala az elmúlt 14 évben jelentősen leromlott. Mialatt ma vért izzadva küzd a Nemzeti Bank a forint 350-es árfolyamszint fölött tartásában,
2007 novemberében az eurót még átlagosan 250-260 forint között mérték.
Vajon Szijjártó most is indítványozná a képviselők fizetésének befagyasztását mindaddig, amíg könnyebbé nem válik az állampolgárok élete?
