Alig két hónappal azután, hogy Matteo Salvini, az olasz Liga vezetője és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök látogatást tett Orbán Viktornál a Karmelita kolostorban, újabb szélsőjobboldali pártvezér jelentkezett be a magyar miniszterelnöknél. Ezúttal a spanyol szélsőjobboldal vezetője, a VOX pártelnöke, Santiago Abascal látogatta meg a kormányfőt.
Abascal látogatása szervesen illeszkedik Orbánnak ahhoz a törekvéséhez, hogy új politikai otthont találjon magának az Európai Néppártból való szégyenletes távozása után. Az európai jobbközépből való kiesése hatalmas vereséget jelent a magyar kormányfő számára, hiába kommunikálja ennek ellenkezőjét a követőinek. Orbán rengeteg erőforrástól, politikai tőkétől, információtól esett el, mióta nem tagja az EPP-nek. Nem meglepő, hogy valahogy kompenzálni kívánja a kiesést.
Bárhogy is próbálkozzon azonban, egy biztos: nincs az a Salvini, Morawiecki vagy Abascal, aki pótolhatná Angela Merkelt és pártját, a CDU-t.
További fejtörést jelenthet Orbánnak, hogy azt is meg kell válogatnia, kivel köthet egyáltalán szövetséget a szélsőjobboldalon. A német szélsőjobbal, az AfD-vel Merkelék miatt alapból nem szövetkezhet (legalábbis ha nem akar végleg kiesni a német kormánypártok kegyeiből), de a Marine Le Pennel való szövetségkötése sem egyértelmű, vele ugyanis a leglazábbak a Fidesz kapcsolatai.
Kérdés persze, meddig engedheti meg magának Orbán, hogy válogasson a lehetséges szövetségesek közül, egyre kevesebb van ugyanis belőlük a Fidesz számára az európai politikában. A Fidesz jelenleg a politika senkiföldjén helyezkedik el az Európai Parlamentben. Ha bármi jövőt szeretne magának az EU-ban Orbán, sürgősen hozzá kell látnia a szövetségkötéshez.
Ebbe a sorba illeszkedik Abascal látogatása is. Hiba lenne ugyanakkor azt hinni, hogy nem kényszerből szövetkezik a VOX-szal. Abból is látható, mennyi politikai tőkét játszott el az utóbbi években Orbán, hogy már Abascallal ül egy asztalnál, nem Manfred Weberrel, akivel néhány éve még szoros egyetértésben tárgyaltak a Karmelitában. Ma ezt már csak az európai nagypolitika marginális figuráival tudja megtenni. Orbán megpróbálhatja újra felépíteni az elvesztett szövetségeit,
de kényszerpályán mozog, és ezt csakis magának köszönheti.
Bár eddig a Fidesz nem kereste aktívan a társaságát, a spanyol VOX-vezér – aki korábban maga is az Európai Néppárt politikusa volt – elkötelezett híve Orbánnak. Abascal néhány éve a Magyar Hírlapnak például azt nyilatkozta, a spanyolok jelentős része “pontosan azt gondolja a nemzeti egységről, az EU-ról, a kereszténységről, az iszlám megfékezéséről, mint a magyar kormányfő”. Szerinte Orbán
“egyre inkább az új Európa vezetőjeként tekinthető.”
Abascal a magyar kormány természetes szövetségesének számít az antiszemita Soros-kampány kapcsán is, a spanyol politikus az illegális bevándorlásért és a “gender ideológia” terjesztéséért ugyanis Orbánékhoz hasonlóan Soros Györgyöt okolja, az általa pénzelt civil szervezetek tevékenységét pedig korlátozná, “pontosan úgy, ahogy Orbán teszi”. Bár látható tehát, hogy kényszerpályán mozog Orbán, új szövetségeseivel vélhetően sokkal könnyebben meg fogja találni a közös hangot, mint ahogy az Európai Néppárttal tudta.
(24.hu nyomán)
