A mai magyar jogrendben is fontos szerepe van az eskünek, a megválasztott tisztségviselők esküt tesznek a tisztség elfogadásakor, csakúgy mint a rendőrök, katonák, orvosok. De eskü alatt kell vallomást tenni a bíróságon, vádlottként, tanúként egyaránt. Az esküt amennyiben konkrét jogszabálysértéssel (pl. hamis tanúzás, államtitoksértés, stb.) szegték meg, úgy az a Büntető Törvénykönyv alapján büntetendő. Orbánnál vizsgálni kell, vajon fenn áll-e ez az eset.
Az esküszegés nemcsak kifejezett jogszabálysértéssel valósulhat meg, hanem azzal is, ha az esküt tevõ elmarad attól az erkölcsi mércétõl, amit a hivatala objektíven megkövetelne. A hivatali eskü lényege éppen abban áll, hogy az esküt tevõ ünnepélyesen kinyilvánítja, hivatalát nemcsak jogszerûen látja el, hanem a puszta jogszerûségen túl hûséggel, lelkiismeretesen és igyekezettel is.
“Miniszterelnöki tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.”
– fogadta meg Orbán Viktor 2018-ban legutoljára. Eddigi döntései is vitathatóak voltak, hiszen döntések sorában volt tettenérhető, hogy saját és pártja rövid távú érdekeit hosszabb idõn keresztül az ország nyilvánvaló elemi érdekei elé helyezte, gondoljunk csak a személyreszabott törvények nem csekély számára. Persze, Orbán jogász végzettséggel óvatos volt, hiszen nem ő nyújtotta be a törvényjavaslatokat, majd az országgyűléssel megszavaztatva immár közösségi döntésről kell beszélni.
Ám a 2020-as év vírushelyzete teljesen más megvilágításba helyezett mindent. Márciusban a kihirdetett vészhelyzetben a kormány a
veszélyhelyzet elhárításáért felelős kormánytagként a miniszterelnököt jelölte ki.
Igaz, most már Orbán kézzel-lábbal tagadná, hogy bármi felelőssége is van a most már 9000-hez közeledő halálesetet illetőleg, a többszörös áron, feleslegesen megvásárolt lélegeztetőgépek beszerzésében, az önkormányzatok vírusvédelemre való hivatkozással történő tönkretételében.
Az utolsó, szenteste megjelent kormányrendelet, amelyben a fideszes vezetésű önkormányzatoknak mentőövet nyújt milliárdos támogatás formájában, cserébe az elvont iparűzési- és gépjárműadóért, azonban már
a fentebb idézett eskü nyilvános megszegése,
bizonyíthatóan nem a magyar nemzet javára gyakorolja hatalmát, hanem csak azokéra, akik az ő oldalán állnak. Persze, ha Orbán is osztja -miért is nem osztaná- Kövér László teljesen agyament és zavaros gondolatmenetét, hogy a balliberális ellenzék nem a magyar nemzet része, akkor nincs itt szó esküszegésről,
akkor jóval többről van szó, uszításról!
Azt, hogy ezeknek a kijelentéseknek csak erkölcsi vonatkozása van-e, vagy büntetőjogi is, azt majd a joghoz értő szakembereknek kell megmondaniuk, ha lesz rá lehetőségük a NER-t leváltó negyedik magyar köztársaságban.
