A múlt héten kapták meg a kórházigazgatók azt a miniszter utasítást, amiben Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője kedden nyolc napot adott arra, hogy valamennyi fekvőbetegeket gyógyító intézmény a közfinanszírozott ágyainak minimum 60 százalékát alkalmassá tegye az új koronavírussal fertőzöttek ellátására. Ez a határidő holnap jár le. Mindez azt jelenti, hogy
egyszerre kell 36 ezer ágyhelyet felszabadítani!
Még ha ezeknek egy részén nincs is jelen pillanatban senki, akkor is joggal lenne elvárható, hogy a kormányzat megmagyarázza, hogy miért azonnal, és miért nem ütemezve kell a kórházaknak ezt végrehajtani, mint ahogy azt is közölhetnék, hogy milyen háttér számítások állnak az intézkedés mögött, és valós-e az a félelem, hogy
több mint 30 ezer kórházi ellátástra szoruló fertőzöttet várnak a következő hetekben?
Az intézkedés azért is tűnik elkapkodottnak és átgondolatlannak, mert nem tesz különbséget a krónikus, és az aktív ellátók között. Például, a két napja operált combnyaktöröttet az aktív ágyon van, onnan csak krónikus ágyra lehetne tenni, de ha azokat is felszabadítják, akkor sehol sem lesz helye!
A feladat megoldása azért sem egyszerű, mert a fertőzés veszély miatt nem lehet az osztályokon csak egy-egy kórtermet kiüríteni, teljes részlegeket, zsilipelhető folyosókat kell szabaddá tenni. Arra sem kaptak választ az érintettek, hogy mindez meddig marad érvényben?
A legnagyobb probléma a már fentebbi példával szemléltetett rehabilitációk elmaradása lesz, illetve az ágyhiány miatti ellátatlan, elhalasztott kezelésekből fakadó következmények, amelyek súlyosságban és mennyiségben is elérhetik a vírusfertőzés okozta gondokat. Egyenlőre a minisztérium hallgat, és senki nem tudja, mi lesz a sorsa az otthonukban nem ellátható, vagy szociális okból idekényszerülő idős, elesett embereknek.
Őket is haza fogják zavarni?
