A saját fegyverét fordítják ellene a finnek.
Az EU soros elnöki tisztségét ebben a félévben betöltő Finnország a hírek szerint mindenképp el akarja érni, hogy azokat a regionális fejlesztési támogatásokat is a 2020 utáni költségvetési ciklus jogállamisági eljárásához kössék, amelyek kiemelten fontosak Magyarországnak. Ez érthetően óriási feszültséget okoz a két kormány között.
Hogy mekkora lehet a baj, azt jelzi, hogy a vele nem szövetséges kormányfőket általában messziről elkerülő Orbán Viktor ezúttal engedett a nyomásnak, és leegyeztetett egy találkozót szeptember végére a finn miniszterelnökkel. Egyelőre nem állhat azonban jól a békítő tárgyalásokkal, a várakozások szerint ugyanis Antti Rinne miniszterelnök budapesti látogatásán keményen bele kíván állni a Magyarországgal szemben fennálló jogállamisági kritikákba.
Orbán a hírek szerint annyira ki van akadva a finnek keményvonalas hozzáállásán – és vélhetően azon, hogy ezúttal egyre kevesebb a valószínűsége annak, hogy bejön a szokásos pávatánca -, hogy Gulyás Gergellyel meg is üzentette, hogy amennyiben elfogadják a jelenlegi formájában az EU következő költségvetését, amely jogállami feltételekhez kötné a támogatások jelentős részét,
úgy a magyar kormány egy az egyben meg fogja vétózni azt.
Ez rendkívül drasztikus lépés, nem sok példa van arra, hogy ilyenhez folyamodjon egy tagállami kormány. Gulyás Orbán bosszúszomját azzal indokolta, hogy a kormány számára elfogadhatatlan, ha a forrásokat “politikai szimpátia alapján osztják el”. Gulyás szerint az életszínvonalnak és a költségvetési teljesítménynek kellene kizárólag meghatároznia, ki mekkora mértékben részesedhet a támogatásokból.
Arról a miniszter sajnos nem beszélt, hogyha tényleg ekkora problémájuk van a politikai szimpátia alapján kiosztott forrásokkal, akkor azzal vajon miért nem volt, hogy Orbán nemrégiben megzsarolta a budapestieket, hogy elzárja a pénzcsapokat, ha Tarlós helyett Karácsony Gergelyt merik megválasztani főpolgármesterüknek.
