Rég nem mondott senki olyan húsbavágó kritikát Orbánról, mint most Tölgyessy Péter.
Harmadik alkalommal tartott éves előadást Tölgyessy Péter a jezsuiták budapesti központjában, a Párbeszéd házában. Előadásának címe ezúttal Beteljesületlen reménység – 1989 csodája, majd kudarcba fulladása volt. Az alkotmányjogász a 444.hu beszámolója szerint a korábbi évekhez hasonlóan példátlan éleslátással szedte ízekre a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, és magát Orbán Viktort.
Tölgyessy elmondta: az elmúlt száz évben negyedjére lép le Magyarország a nyugati civilizáció útjáról, de most először fordul elő, hogy
a magyarok önként utasítják el a polgári demokrácia eszményét.
Az alkotmányjogász elmondása szerint ezt megrettenéssel figyeli, bár azt elismeri, hogy globális jelenségről van szó, Magyarország szerinte csak az élén jár ezeknek a szabadságellenes trendeknek. Tölgyessy a NER-t a kínai államkapitalista modell legnyugatabbikának nevezte, és elmondta, őt a kormányfő rendszere
leginkább Grósz Károly egykori kommunista politikus rendszerváltás előtti koncepciójára emlékezteti.
Grósznak hasonló elképzelései voltak, mint 1987-88 körül a kínaiaknak, akik a működésképtelen tervgazdálkodásról nem a szabadpiaci kapitalizmusra, hanem az államkapitalizmusra álltak át. Orbán most szerinte ezzel a modellel próbálkozik a leplezetlen állami szerepvállalással, és a haveri csoportok feltőkésítésével.
Tölgyessy szerint a miniszterelnöknek azért volt esélye egy ilyen rendszert meghonosítani, mert a világgazdaság növekedési centruma az utóbbi években Ázsiába tolódott át, a nyugati középosztály felemelkedése megtorpant, ez pedig kikezdte az állampolgárok bizalmát a háború óta uralkodó liberális demokrácia modelljében. Magyarországon szerinte azért lehetett különösen sikeres ez a visszafordulás,
mert a rendszerváltás nem okozott általános nemzeti katarzist,
nem szereztünk élményt a nemzeti önrendelkezésünk visszaszerzéséről, és nálunk több posztszocialista országgal szemben nem utálták annyira a kommunista rezsimet (nem véletlenül nevezték annak idején Magyarországot a legvidámabb barakknak – a szerk.).
Az alkotmányjogász előadásának jókora részét annak szentelte, hogy bemutassa, mennyire hamis a magyarok Kádár-rendszerrel kapcsolatos nosztalgiája. Egy sor statisztikával bizonyította, hogy hiába élték meg másként a magyarok, az államcsődöt már akkor is csak a nyugatiak politikai jóindulatának köszönhettük (akárcsak manapság az uniós forrásokkal – a szerk.), valamint hiteleknek, amelyek a ’80-as évek végére teljesen eladósították az országot.
Tölgyessy szerint az is sokat ártott az országnak, hogy Kádár alatt vált általánossá a szabálykerülés, törvényszegés, avagy a mutyizás kultúrája (melyet a Fidesz csúcsra is járatott az utóbbi években – a szerk.). A Kádár-kor iránti nosztalgiát a jogász szerint az táplálja, hogy a magyarok XX. századi történelmét azelőtt folyamatos sokkok jellemezték, melyek miatt sokan elhitték, hogy a stabilitás önmagában siker.
A mostani helyzet kialakulásához Tölgyessy szerint jelentősen hozzájárult
az a hidegháborús politikai klíma, ami a rendszerváltás után gyökeret vert Magyarországon.
Mint mondta, ahhoz, hogy egy demokrácia működjön, arra is szükség van, hogy ne vitassuk el folyamatosan a másik oldal jó szándékát. Ha a “rendes” politikai váltógazdálkodás helyett négyévente rendszert akarunk váltani, az ellenfélből ellenségek lesznek. A Fidesz 1998-2002 közötti első kormányzása volt szerinte az első nagy lépés a NER felé, mert akkor tűnt el a politikai közép, és alakult ki a folyamatos háborúban álló két nagy blokk a magyar közéletben.
Ezt Tölgyessy találóan úgy jellemezte:
mialatt Antall József jobboldalról akarta meghódítani a politikai közepet, Orbán középről a jobboldalt.
Orbán sikere a többi politikushoz képest szerinte abban áll, hogy kivételes érzéke van arra, hogy felismerje a magyarok vágyait. Elmondása szerint a kormányfő már 1992 táján azzal jött oda hozzá, hogy “Péter, mi nem kellünk senkinek, ezeknek Horn Gyula kell“. (Orbán valószínűleg arra célozhatott, hogy a magyarok néplelkéhez szorosan hozzátartozik az a feudális jobbágymentalitás, hogy problémáik feloldásának zálogát csak egy gondoskodó földesúrban, atyában képesek látni. Ezt a szerepet töltötte be Horthy, Kádár és most ő.)
A rabszolgatörvény-ellenes tüntetésekről visszafogottan nyilatkozott Tölgyessy, szerinte az ellenzékiek agresszívebb fellépése csak annak az eszkalálódásához fog vezetni, amit veszélyesnek tart. Orbán rendszerét egyelőre stabilnak tartja, ha meg fog bukni, abban a legfontosabb szerepe szerinte a nemzetközi trendek irányváltásának vagy az utódlási kérdés megoldatlanságának lesz. Érdekesség, hogy mi is erről írtunk egy korábbi elemzésünkben, melyben a NER bukásának lehetséges forgatókönyveit vettük sorra.
4 ok, ami megbuktathatja Orbánt – elindult a visszaszámlálás?
