Elismert történész mondta meg az igazat: kit is követ Orbán?

Fotó: MTI/EPA

Szombaton a médiaalapítvány alá tartozó Mandiner közölt egy igen érdekes cikket, melyben valószínűleg véletlenségből vagy figyelmetlenségből benne maradt pár olyan rész, ami Magyarország demokratikusságával kapcsolatos kritikákat fogalmaz meg – közölte a 444.hu.

A cikkben Gyurgyák János történésszel készített interjút lehet olvasni, aki az egyik legnevesebb tudományos kiadó, az Osiris igazgatója.
Gyurgyák korábban a Századvég folyóiratot szerkesztette, azonban az utóbbi években egyre többször szólalt fel az Orbán-rendszer ellen, bár csak igen mérsékelt módon.

“Amióta intenzíven figyelem a magyar médiát – nagyjából a nyolcvanas évek közepétől –, lényegében mindig is ilyen volt, de közel sem volt annyira diametrálisan megosztott, mint manapság. Viszonylag egyszerűen működik ez a logika: amit a másik fél állít, az biztosan téves, s ez még a jobbik eset. Rosszabb esetben a másik fél vagy totálisan ostoba, vagy még inkább lakáj, megvett ember, ha nem egyenesen külföldi ügynök vagy hazaáruló. Nekem, mint az érvek iránt fogékony, angolszász érdeklődésű filosznak szinte olvashatatlanná vált a magyar sajtó. Valósággal fizikai fájdalmat érzek olvasáskor. Csütörtöki napokon, amikor is belenézek a magyar hetilapokba és az online forrásokba, estére már-már az élettől is elmegy a kedvem.”

“A magyar politikával két gondom van. Egyrészt, hogy természetéből fakadóan autokratikus rendszer, másrészt gazdasági szempontból nem meritokratikus, teljesítményelvű, hanem alapvetően oligarchikus jellegű, bár korántsem annyira, mint például az orosz. Magyarul, hogy a pénz, mégpedig a nagy pénzek körül forog, hogy nagyon diplomatikusan fogalmazzak. Ez a kettő így együtt számomra akkor is elfogadhatatlan, ha amúgy értem a logikáját, s a maga szempontjából egyelőre jól is működik. De vajon ez-e az ország érdeke? Sokáig azt gondoltam, az értelmiségi elittel van a gond, nevezetesen: olyan elitünk volt a rendszerváltás után, amely szekértáborokba rendeződött, ahelyett, hogy a felmerülő feladatokat oldotta volna meg. Néhány éve jutottam el oda – de ez nem jelent felmentést a politikai és értelmiségi elit számára, sőt –, hogy maga a közeg sem teszi mindezt lehetővé. Ahhoz, hogy az orbáni politikai fordulatot ebben a formában végre lehetett hajtani, nos ahhoz igenis kellett a közeg, a nálunk mindig is erős »jobbágyi« mentalitás. Ezt szerintem nem kihasználni kellett volna, hanem megváltoztatni, de ehhez nem zseniális hatalompolitikus kellett volna, hanem államférfi.”

“Orbán ugyanis szerintem senkit sem képvisel, senkit sem követ – legalábbis hosszú távon –, csak saját magát.

Egy ideig használ ezt-azt, majd, mint a kifacsart citromot eldobja őket, mintha sohasem léteztek volna. Mindig is vitatkoztam erről liberális barátaimmal, akik az orbáni rendszert hol Tiszához, hol Bethlen Istvánhoz, hol Gömbös Gyulához, hol valami antiszemita rendszerhez, sőt – paradox módon – Kádárhoz szerették volna kötni. Én ezt nem hiszem, sőt félrevezetőnek, ha nem egyenesen szellemi restségnek tartom. Ezt a most megszilárduló hatalmat nem érdemes valamelyik két világháború közötti vagy utáni példához hasonlítani, mivel

ez nem történeti példákon nyugszik, teljesen új fejlemény, autentikus autokrata rendszer, azaz Orbán személyiségéhez van alapvetően szabva.”

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!