A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennie az ellenzéknek Orbán megdöntéséért

Érdemes elgondolkodni néhány dolgon most, hogy végleg világossá vált: a karhatalmi ügyészség még akkor is a hatalom érdekeit védi, ha mentelmi joggal bíró ellenzéki képviselők megveretéséről van szó.

Nem elég, hogy elutasította az ellenzékiek feljelentését, de egyenesen ellenük indított hivatalból eljárást a Központi Nyomozó Főügyészség hétfőn. Aki követi a magyar közéletet, azt az elmúlt évek ismeretében nem érhette különösebb meglepetés, mégsem túlzás kijelenteni, hogy ezzel a döntéssel fordulóponthoz érkezett a magyar demokrácia rendszerváltás utáni története. Persze ott a kopaszbotrány, az ilyen-olyan elsumákolt választási csalások, de az erőszak mégiscsak erőszak, annak eltussolása mindenképp jelzi, hogy új korszakhoz érkeztünk.

Ebből sok minden következhet, de talán van egy kérdés, amit mindenekelőtt érdemes lenne feltenni és körbejárni.

Miközben a Fidesz elvárja, hogy “mindenki” (értsd: az ellenzék) betartsa a törvényeket, ő maga fittyet hány azokra, és a törvények betartatásáért és a számonkérésükért felelős intézmények élére saját pártkatonáit ülteti. Emiatt nem az a legfőbb kérdés, hogy az MTVA-ban vajon elkövetett-e törvénysértést az ellenzék,

hanem az, hogy egyáltalán van-e még a jelenlegi helyzetben lehetősége másra a nyílt törvényszegésen túl.

Az utóbbi időben többször szóba került, hogy az ellenzék úgy tűnik, tavaly év végén végre felmondta a látszatdemokrácia alkuját, és kilépett a színtiszta demokratikus politizálás díszletei mögül. Mindenekelőtt ennek volt köszönhető, hogy az áprilisi választás óta totális letargiában szenvedő ellenzéki szavazó hosszú idő után újra úgy érezhette, hogy valós képviselettel rendelkezik.

Egy párt alapvető feladata, hogy világnézeti/ideológiai érdekei mentén képviselje saját szavazóit. A NER választási rendszerének logikájából viszont az következik, hogy az egymással akár teljesen ellentétes nézeteket valló pártok, ha kormányt akarnak váltani, kénytelenek együttműködni a többiekkel, ami törvényszerűen azzal jár, hogy lemondanak saját érdekeik képviseletéről. Ezt eddig egyik párt sem tette meg, december óta azonban más a helyzet: az ideológiai nézetkülönbségek másodsorba kerültek, mert az ellenzékiek végre felismerték, hogy elsődleges érdekük már nem az érdekképviselet, hanem a rendszerellenesség.

Kérdés, vajon milyen lehetőségei vannak az ellenzéknek egy NER-hez hasonló hibrid rezsimben. Ha betartják a törvényeket, úgy még mindig az orbáni látszatdemokrácia jól megszabott keretei között mozognak, ha viszont nem, azt kockáztatják, hogy a hatalom által irányított állami erő szelektíve fellép velük szemben.

Elvárható-e egy ellenzéki képviselőtől, hogy akár személyes szabadsága árán, de kiálljon a rendszer ellen?

A képviselő is csak ember, van családja, gyermekei, akár unokái, elvárható-e vajon tőle, hogy mindent kockára tegyen az orbáni önkény lebontásáért? Én személy szerint úgy vélem, igen, de csak egyetlen esetben: ha érzi a mögötte álló tömeg mindenkori támogatását. A képviselő vezető, nem a kényelemért fizetik, hanem azért, hogy hangot és erőt adjon azoknak, akiket képvisel. Ez sokszorosan igaz akkor, ha a képviselteket jogfosztottságban tartják. De miért lenne elvárható tőle, hogy mindezt hiábavalóan tegye? Hogy elveszítse szabadságát egy olyan népért, aki saját jogán semmit vagy nagyon keveset tesz annak kiharcolásáért?

Ma itt tartunk. A jogállam halott, az önkény az úr. Ha tehetünk bármit azért, hogy visszájára fordítsuk a folyamatokat, azt magunkban kell elkezdenünk, és azzal, hogy kiállunk azokért, akik kiállnak értünk.

Itt lenne az ideje, hogy képviselő és képviselt megtalálja az utat egymáshoz visszafelé. Miután viszont megtörtént, el kellene gondolkodni azon, hogy érdemes-e rajta maradni a törvényesség ösvényén.

Meg lehet-e dönteni egy diktatúrát a saját törvényes keretein belül?

Amennyiben nem, úgy az ellenzéknek (mind a képviselőnek, mind a szavazónak) fel kell készülnie arra, hogy csak akkor állíthatjuk meg Orbán Viktort, ha adott esetben a személyes szabadságunkat is fel merjük áldozni mindannyiunk szabadságáért.

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!