Egy földtörténeti elemzés szerint nem várható a Föld mágneses pólusváltása annak ellenére, hogy számos kutató ennek jeleként értelmezi a dél-atlanti anomáliát.
A Föld mágneses mezeje védi a bolygón lévő életet a világűrből érkező halálos sugárzással, különösen a napszél elektromosan töltött részecskéivel szemben. Ez a védőpajzs azonban nem stabil: a mágneses mező globális ereje a feljegyzések 1840-es kezdete óta mintegy 5 százalékkal csökkent évszázadonként.
Azóta az Atlanti-óceán déli része felett egy gyenge zóna képződött, amelyben megnövekedett sugárzási aktivitás figyelhető meg.
A kutatók ezt a jelenséget “dél-atlanti anomáliaként” jegyzik, és arról vitáznak, hogy vajon ez a mágneses pólusváltás előjele-e. Maxwell Brown és Monika Korte, a potsdami Német Geológiai Kutatóközpont munkatársai és kollégái a PNAS tudományos lapban bemutatott kutatásaikkal véget vetnek a spekulációknak: földtörténeti elemzésük eredményei ellentmondanak a várható pólusváltás elméletének.
Ezek szerint az elmúlt 50 ezer évben legalább kétszer lépett fel hasonló anomália az Atlanti-óceán déli része felett, de a mágneses mező mégis újra megerősödött, nem történt pólusváltás.
41 ezer évvel ezelőtt azonban egy csupán néhány évszázadig tartó váltás következett be, amely ezért csak mágneses kitérésnek számít. A mágneses kitérés az a jelenség, amikor a mágneses mező közel kerül a pólusváltáshoz, de visszaáll eredeti állapotába. “Az elmúlt 50 ezer évre tekintve arra a következtetésre jutottunk, hogy a ma tapasztalható dél-atlanti anomália nem egy pólusváltás kezdetét jelenti” – idézi Kortét a der Standard című német lap.
