A Praxis blogon jelent meg az alábbi beszámoló
“Pár éve én nagyon erős migrén rohammal voltam ott. Pár óra eltelte után már a széken leborulva “félig” feküdve kínlódtam. Odajött egy orvos, kérdezte, mi a bajom, mondtam neki, szinte alig látok, iszonyatos hányingerem van, iszonyatosan szédülök, nem tudok függőleges helyzetben megmaradni, de amúgy semmi, “csak” migrénes roham, ami nálam néha (kb. évente kétszer) ájulással jár, azért is vitettem be magam egy ismerőssel, autóval.
Azt ajánlotta az orvos, hogy igyak az automatából egy kávét. Mondtam neki, nem kávézom, és amúgy is, a koffein baromira nem tesz jót az én migrénemnek. Lehet, hogy másnak segít, nekem nem, csak lüktet a szívem, még rosszabb a helyzet. Na, végre szólítottak, odatámolyogtam a pulthoz a kis fiatal hölgyekhez, akik az EU-s biztosítási kártyámmal nem tudtak mit kezdeni.
Mondtam nekik, hogy itt van a magyar, ellenőrizzék le, kék, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy el kell látniuk, csak az OEP majd a külföldi betegbiztosítómmal elszámolja a számlát.
Nekik semmit nem kell külön emiatt tenniük, ezt az infót az OEP EU ügyfélszolgálatától kaptam. Azt is mondtam a pultnál, hogy egyébként is, rosszullét, illetve sürgős esetben alanyi jogon el kell látni a beteget, még akkor is, ha egyáltalán nincs kártyája vagy biztosítása. Szívesen mondtam volna egy példát, csak nagyon rosszul voltam, és a beszéd is nehezen ment. Végül nem láttak el, visszaküldtek székre, ahol még kb. 3/4 órát küzdöttem, és aki autóval bevitt, hazaszállított, otthon még másfél-két napig kínlódtam, és végre elmúlt.
Vannak erős gyógyszerek és infúzió is, amit ha ilyenkor alkalmaznak, akkor megkímélik a beteget ettől az iszonyatos fájdalomtól, és a melléghatásaitól. Sajnos ezt nekem nem sikerült megkapnom, pedig akkor, abban a kiszolgáltatott helyzetben, mindenemet odaadtam volna, csak segítsenek.”
