Több mint 5000 forintba került a belépő Oláh Gergő és a Roma Soul „nagykoncertjére” a Stefánia Palotába. Elmentünk, megnéztük, nem hittünk a szemünknek!
Ahelyett, hogy hosszas kritizálásba kezdenénk, álljon itt néhány tény, amiből Önök is érzékelik majd a címben megfogalmazott állítást.
- A koncertet az elejétől a végéig elképesztő dilettáns hangosítás jellemezte. Úgy tűnt, hogy a hang kezelésével megbízott technikusoknak fogalmuk sincs hol vannak.
- A színpadkép pocsék volt.
- Oláh Gergőnek lövése nem volt arról,hogy kiket hívott vendégzenésznek. Ezért amikor a színpad szélén megjelent három kislány hegedűvel, Gergő csak hegedű triónak nevezte Őket. Jelzem, úgy, hogy előbb kiment hozzájuk, néhány szót váltani. Ide tartozik, hogy a hegedűk még véletlenül sem voltak kihangosítva, így egy vonásnyit nem lehetett hallani belőlük.
- A zenekarnak sikerült találnia egy igazi gyöngyszemet. Rostás Tünde valóban nagyon szépen énekelt. Az viszont ahogy kinézett a színpadon, az elképesztő. Egy dobogón állt középen egy mikrofonnal, csillogó harisnyában, fura ruhában és szerintem akkor sem mozdult volna meg, ha megjelenik néhány ufónak látszó ufó, kezükben egy éneklő csókával.
- A világítást hagyjuk… Azaz annyit mégis, hogy kb 3, folyamatosan világító lámpa biztosította a varázslatos koncert hangulatot.
- Egyszer csak megjelent a színpadon három népi táncos fiú, akik nevét szintén homály fedi. Szépen táncoltak, de nem volt benne semmi virtuozitás. Ezért Gergő úgy érezte beugrik a porondra és letáncolja őket onnan. Ez mondjuk sikerült.
- Aztán jött az est fénypontja. Teljesen hihetetlen élmény volt, amikor hirtelen ott termett Zimány Linda dr. és duettet énekelt Oláh Gergővel. Ha van a szürrealitásnak skálája, akkor ez az élmény a felső traktusba tartozik. /videó/
- A koncert szerkezete is érthetetlen volt. Nagyjából az első fél órában ellőtték a legnagyobb poénokat. Így a végére nemhogy katartikus fejlődési ív bontakozott ki, hanem majdnem elaludtam.
- Kicsit több mint félház volt
- Nem lenne korrekt, ha kihagynám, hogy zeneileg azért az egész produkció nagyon rendben volt. Nagyon rendben.
- A zenekar utolsó vendégét soha nem láttuk volna, ha az utolsó dal után, néhány fanatikus rajongó a már majdnem kiürült teremben el nem kezdi követelni, hogy „Vissza, Vissza” Így néhány perc gondolkodás után megjelent a színen egy raszta hajú srác, aki egy egészen különleges hangszerrel varázsolt néhány feledhetetlen percet. A nevét neki sem tudjuk.
- A koncert végén még véletlenül sem hajoltak meg a művészek. Ezt végképp nem értettem. Gondolom a gyér taps nem lelkesítette eléggé őket, hogy elköszönjenek azoktól, akik megtisztelték őket azzal, hogy jó drágán, jegyet vettek a rendezvényre.
- A legvégén megtudtuk: Köszönik a lehetőséget Mága Zoltánnak, aki nagyon sokat segít nekik.
+1. Legalább Pimasz Úr forgatott egy jót a következő „ott alszik” műsorba.
Nézzék, mit művelt Zimány Linda és Oláh Gergő a színpadon, közösen.
