A hajdan évtizedeken át országos népszerűségnek örvendő színművész, Szabó Gyula szappanopera-hősnő lánya sajátos önvallomásban coming out-olt közösségi oldalán a helikopterező Rogánról – is – elhíresült házasságkötése okán. Miszerint:
„Sokan a cigány szót egy negatív szónak hiszik, pedig ők olyanok, mint a magyarok, vagy az angolok. Ez nem rossz szó, nem sértés. Sokan azt hiszik, hogy az én férjem külföldi, pedig ő egy cigány fiú, és ő erre nagyon büszke, és én is az vagyok. Azzal, hogy én hozzámentem feleségül, és beilleszkedtem a családjába, és az egész ország előtt ezt nyíltan vállaltam. Pedig voltak ellentmondások a családomban, de szembe mentem mindenkivel, mert a szívemre hallgattam, mert tudtam, hogy nem bűn egy cigány fiút szeretni. Kiálltam amellett, hogy cigány a szerelem, és azt is vállalom, hogy a mi gyerekeink félvérek lesznek. Büszke vagyok rá, hogy beleláttam egy olyan kultúrába, amiről eddig szinte csak rosszat hallottam. Én is cigány vagyok, mert cigány a férjem, és mi egy család vagyunk!”
A kéretlen önvallomást követő reakciók lényegében két véleményt tükröznek. Az egyik álláspontja a mezei tévéfogyasztóé, aki úgy véli, hogy:
„Csillagom, az egy dolog, hogy tyúknyi agyad hülye gondolatokat szül és ezzel saját magadat minősíted annak, aminek neveznek. De azt ne feledd, hogy édesapádat egy ország szerette, szereti holtában és tiszteli ma napig több generáció. Rád meg furcsán néz egy ország.”
A másik a romaközösség(ek) oldaláról érkezik, üdvözölve Zsófit az új identitás birodalmában:
„Szabó Zsófi az én szememben egy bátor és egészséges lelkületű embet lett ettől a nyilatkozatatól. Igy beszél egy normális ember! A rasszisták akik a férje miatt támadják elmehetnek a fenébe! Én pedig sok boldogságot kívánok nekik!!!! Zsófit pedig üdvözlöm immár a roma közösség tagjaként!!!”
A szerkesztőségünk nevében minden elfogultság nélkül leszögezhetjük, hogy amikor beugrik a Szabó Zsófi név – szégyen, nem szégyen – semmi sem jut az eszünkbe róla. Most már legalább annyi bármikor, hogy szőkekóla.
