A publicista a színész stílusát kifogásolja. Érdemes elolvasni!
Kíméletlenül nekiment Gálvölgyi Jánosnak egy interjú miatt Puzsér Róbert. A publicista a Magyar Hangban publikált cikkében arra reagált, amikor Gálvölgyi az RTL Főszerepben című műsorában egy színész kollégájával történt színpadi afférjáról mesélt Alföldi Róbertnek. A fiatal színész Molnár Ferenc egyik színdarabjában hozzátett a szerepéhez egy mondatot, amire reagálásként
Gálvölgyi tehetségtelen sz@rnak nevezte a kollégáját.
A híres színész szó szerint így emlékezett vissza a történtekre: „Én csak néztem őt. Tudta, hogy neki már nincs szövege. Azt mondtam, hogy ha ezt még egyszer meghallom, maga a lábát többet ide nem teszi be. Két héten át négy napon keresztül hívott, hogy bocsássak meg. Mondtam, hogy én megbocsájtanék, de Molnár Ferenc neked nem bocsájt meg.” Majd Gálvölgyi még hozzátette: „Te tehetségtelen sz@r vagy. Hogy merészeled ezt megtenni? Te viccelsz Molnárral? Te viccelsz velem?” Puzsér írásában ezt úgy kommentálta, hogy
a múltbeli hatalmasságok pont abban a stílusban beszéltek, ahogy most Gálvölgyi.
A pőublicista szerint „ebben a stílusban beszélt Révai József a cipőfűzőjüket bámuló művészekkel, Marosán György a zsemle méretére panaszkodó melósokkal és Széchy Tamás az uszoda kövén zokogó gyerekekkel.
Ebben a stílusban beszélt sok nemzedéknyi magyarral a pedagógus, a rendőr meg a tanácselnök – mindenki ebben a stílusban nyilvánult meg errefelé, aki valamiféle hatalom vagy tekintély birtokába jutott.” Puzsér ebből azt a következtetést vonja le, hogy az alávetettség lélektana örök, majd így folytatja:
„Már csak az a kérdés: mi baja van Gálvölgyi Jánosnak Orbán Viktor uralmával?
Elvileg ő esküdt ellensége ennek a tekintélyelvű rezsimnek, amely egzisztenciális fenyegetésben tart mindenkit, aki nem elég fegyelmezett.”
Puzsér szerint ő megérti Gálvölgyi keserűségét, akinek pályája során elért sikerei akkorára hizlalták az egóját, hogy amint ezt a tekintélyt nem igazolja vissza az új nemzedék, máris eloszlik a kedélyesség „és előkerül Molnár Ferenc, aki nem bocsájt meg.” Ám a publicista felidézi: Molnár Ferenc pont ennek a gőgnek az ellentétéről írt: „Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen mind egy-egy nagy világ.” Puzsér ebből azt a következtetést vonja le, hogy Molnár Ferenc bölcs volt, Gálvölgyi Jánosnak van mit tanulnia tőle. „Akár megpróbálhatná elképzelni, hogy Molnár Ferencbe nála több irgalom szorult” – zárja írását a publicista.
