Hodász András földhöz vágta az első kezébe eső dolgot, majd zokogva hazarohant. A katolikus egyház mélyen hallgat.
Az elmúlt napokban bejárta a sajtót a hír, hogy zaklatás miatt elítéltek egy férfit, akit 13 éves korában molesztált egy pap. Pető Attilát a katolikus egyház vezetői jelentették fel.
a férfit azért ítélték el, mert túl gyakran zaklatta az egyházi vezetőket magyarázatért, bocsánatkérésért, és amikor ez elmaradt, egyszer megrúgta a plébánia ajtaját.
Mindez arra indította a papi szolgálat alól fél éve saját kérésére felmentett Hodász Andrást, hogy a Szemlélek oldalán számoljon be saját történetéről. Az egykori pap leírja, hogy néhány hónappal ezelőtt részt vett egy baráti sörözésen egy romkocsmában. Amikor beszélgetés témája a szexuális zaklatás irányába terelődött, vita alakult ki: ő amellett érvelt, hogy a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú a bensőséges családi légkör és az őszinte beszélgetés a gyerekkel, míg a társaság egyik tagja ragaszkodott ahhoz, hogy ilyenekről nem szabad beszélni egy gyerekkel, és „a legtöbb, amit tehetünk, hogy jó keresztény iskolába adjuk”. Akkor „elszakadt valami” Hodászban, aki szó szerint így írja le a történteket: „Egyik pillanatról a másikra, magamat is meglepve,
elkezdtem artikulátlanul üvölteni, felpattantam az asztaltól, és földhöz vágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt. Láttam a rettenetet a másik szemében,
hogy most nekimegyek és megütöm, de én csak visszazuhantam a helyemre, és percekig megállíthatatlanul zokogtam. A beszélgetés megszakadt, én pedig rövidesen elköszöntem, és még mindig sírva hazafelé vettem az irányt.
Hodász András ezt követően leírja: sokszor vitázott már, de így még nem viselkedett sosem. Rájött, hogy a magyarázatot máshol kell keresni, és hogy ez az lehet, hogy ebben az esetben ő is érintett.
Hodász ellen is szexuális visszaélést követtek el kamaszkorában több alkalommal.
Az egykori pap írásában felidézi, hogy amikor évekkel később elmondta otthon, hogy mi történt vele, a szülei bevallották: nem tudták, mit tehetnének. Ő dühös volt rájuk ezért, hiszen az lett volna a dolguk, hogy megvédjék őt, és most a romkocsmában ülve ismét ezt a haragot élte át. Ennek oka pedig az, hogy a szexuális visszaélés áldozatai nagyon erős, haragot élnek át, amit viszont a körülmények miatt elfojtanak magukban. Ez az elnyomott indulat, a szégyen és a zavarodottság izolálja az áűldozatot, ami lehetetlenné teszi az események későbbi feldolgozását. Szerinte ez a magyarázata annak, hogy újraélte azt a múltbeli pillanatot és ezért üvöltött az ismerőse arcába, hogy
„azért történhetett meg velem, ami megtörtént, mert az én szüleim is olyan fafejek voltak, mint ő. (Eredetileg kissé szalonképtelenebb kifejezést használtam.)”
Hodász András írása végén igazat ad a zaklatásért elítélt Pető Attilának és kijelenti: számára ismerős ez a harag: „Attila, nem vagy őrült, és nem vagy garázda. Dühös vagy, és a legkevesebb, amit tehetünk érted azok után, amin keresztül mentél, hogy elismerjük a haragod jogosságát.” Az egykori pap szerint ugyanis ma egyvalami hiányzik nem csak az egyházból, hanem a teljes magyar társadalomból: hogy megértsük, mi zajlik az áldozatok lelkében, mert akkor tudunk melléjük állni, és megadni nekik mindazt, amire valóban szükségük van.
