A választások felé közeledve Orbán pánikszerű szavazatvásárlásba fogott, úgy akarja megvenni a nyugdíjasok szavazatát, hogy az már több mint átlátszó. Eközben a hosszútávú, anyagibiztonságot garantáló lépések elemaradnak.
A 80 ezres nyugdíjprémium, a beígért fölötti nyugdíjemelés, a hirtelen teljes mértékben bevezetett 13. havi nyugdíj a választások előtt mind-mind azt mutatják, Orbánnak szüksége van minden pénzen megvehető szavazatra. Ám igencsak lebecsüli a nyugdíjasokat, ha azt hiszi, nem látnak át a szítán. Azt a tényt, hogy a 7 százalékos infláció mellett az 5 százalékos emelés
tulajdonképpen 2 százalékos nyugdíjcsökkentést jelent,
mindenki könnyen megértette, mint ahogy azt is, hogy vajon miért is csak most lettek hirtelen fontosak a kormánynak a nyugdíjasok. Orbán nagyon melléfogott, amikor azt hitte, simán lekenyerezheti a nyugdíjasokat. A hét nagy szervezet összefogásával működő NYUSZET-et (Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa), egy közleményben sorolta fel, hogy vajon mivel is adós a kormány az idős korosztály felé, mit is várnának a következő kormánytól. Az egyik legfontosabb pont, hogy elvárják, hogy
2023-tól a GDP legalább 10 százalékát fordítsa az állam a nyugdíj és nyugdíjszerű ellátások finanszírozására.
Ez GDP arányosan kevesebb, mint a pénzügyi gazdasági világválság idején (2008-2009) volt, és így is csak alulról közelíti az „EU GDP”-jéből e célokra felhasznált források arányát. Társadalmi egyeztetés is kell erről. Emellett továbbra is kiállnak a vegyes indexálás visszavezetése melett, amely nem csak az inflációt, hanem a keresetek növekedését is beleszámítja a nyugdíjemelésekbe. Az emelésekkel pedig el szeretnék érni, hogy
a mindenkori nettó átlagkereset 60 százalékát haladja meg az átlagnyugdíj,
az éves nyugdíjemeléseknek legyen egy meghatározott mértékű minimum összege. Javaslataikból körvonalazódik, hogy nem egy egyszeri propaganda célokkal vezérelt osztogatásról beszélnek, hanem egy hosszútávú, jól átgondolt nyugdíj stratégiáról, ami Orbánnak eddig eszébe sem jutott.
