Alig egy nap telt el azóta, hogy elhunyt Benedek Tibor, a magyar vízilabdasport talán legnagyobb alakja, úgy tűnik, egyesek máris politikai célokra használnák fel a nevét. Legalábbis elég furcsa, hogy a kormánypárti sajtó (az Origo, a Magyar Nemzet, a Nemzeti Sport és a Hír TV) sportújságírói ma azzal a Duna Arénával kapcsolatban vetették fel, hogy átneveznék Benedek nevére,
amelyik a rekord kormányzati közpénzszórásról ismert 2017-es vizes világbajnokság kapcsán híresült el.
Tegyük fel, hogy jó szándékkal tették a javaslatot (és nem csak arra akarják használni Benedek nevét, hogy erkölcsi értelemben tisztára mossák a vizes vb szennyes emlékét), akkor is elég korainak tűnik a felvetése (egy nap telt el a tragédia óta). Azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy a kezdeményezők konzultáltak volna róla előtte Benedek családjával (márpedig anélkül alapból nem tűnik túl illendőnek felvetni ilyesmit). Ha ezek felett szemet is hunyunk, még akkor is kérdéses, hogy
ízléses felvetés-e egyáltalán, ha egy olyan uszodához akarjuk hozzákapcsolni benedek nevét, amelyről a magyarok egy jókora részének nem a vízisport, hanem a kormányzati korrupció jut az eszébe?
Emlékezetes: a tervezett 25 milliárddal ellentétben a vizes vb végül 100 milliárd forintnál is többe került, csak a 43 milliárd (!) forintos Duna Aréna közel annyiba, mint amennyiből a dél-koreaiak kihozták a maguk teljes vizes vb-jét. (A hvg.hu << ITT >> írt egy jó cikket a vizes vb elszállt költségeiről.)
Felmerül a kérdés: komolyan azt gondolja valaki, hogy jó ötlet volna a mindenki által szeretett és nagy becsben tartott Benedek Tiborról elnevezni egy olyan rossz emlékű, nagy indulatokat és politikai ellentéteket kiváltó létesítményt, mint amilyen a Duna Aréna?
Nem volna jobb egy méltóbb uszodát találni a számára a fideszes korrupció és haveri kapitalizmus egyik legismertebb szimbólumánál?
Az Origo levelében azzal indokolta a javaslatot, hogy Benedek emléke “megérdemli, hogy méltóképpen tisztelegjünk előtte. A csütörtök esti mécsesgyújtás a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, Benedek Tibor második otthona előtt ilyen tisztelgés volt. Ezrek zarándokoltak el a hajnalban elhunyt háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó portréjához. A sor vége a Margit hídnál kanyargott. A nagyrészt spontán esemény a szervezők szándékától függetlenül önálló életre kelt, nemzetegyesítő aktussá nemesedett. Az ország jeles uszodái legendás sportemberek, úszók, vízilabdázók nevét viselik. Benedek Tibor egyiküknél sem volt kisebb sportember. Ha valaki méltó névadónak, akkor az ő.“
