Azt tudtuk Kövér László házelnökről, hogy elég szélsőséges gondolatai vannak, amiket nem is szokott véka alá rejteni. Valószínűleg hosszas tanulmányokat lehetne írni róla, hogy miként jutott el ez az ember a valóság olyan szintű torzításához, mint senki más ebben az országban. Sokan vannak a Fideszben, akik pusztán politikai számításból hasonló mondatokat böfögnek a kamerába, de sajnos Kövérről azt gondoljuk, hogy a ő valóban el is hiszi amit mond, meggyőződésből teszi.
Erre nincs jobb bizonyíték, mint a legutolsó, Mandinernek adott interjúja, amiben a következőket mondja a momentumosokról, Jakab Péterről és Tordai Bencéről: “A mi oldalunkon sokan lebecsülik ezeket a fiúkat és lányokat, akik
valójában semmiben nem különböznek a Lenin-fiúktól, csak nem vörös, hanem lila vagy szivárványos zászló alatt vonulnak.”
Nos, a Lenin-fiúk az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Forradalmi Kormányzótanács politikai karhatalmi különítménye volt a vörösterror hónapjaiban, egy 200 fős, kegyetlenségéről híres halálosztó különítmény. Ha valaki azt gondolná, hogy Kövér ezzel nincs tisztában, akkor téved, mert az interjúban világosan megmondja, tudja miről beszél: “száz éve Korvin Ottó és Szamuely Tibor, akiknek a neve összeforrt a magyarországi vörösterrorral, huszonöt, illetve huszonnyolc évesen akarta megmondani, hogyan kell élni – minden hagyományt leköpve, minden társadalmi normát félrerúgva – egy ezeréves országban. Akinek pedig nem tetszett, felakasztották az út menti fára, vagy belelőtték a Dunába.”
Tehát, Kövér elmeháborodott fejében a mai ellenzék fiatalabb korosztálya nem más mint egy gyilkos banda,
aki minden további nélkül megölné a vele egyet nem értőket! Az ezzel a baj, hogy nem tudom, érdemes-e egyáltalán billentyűzetet koptatni Kövér László miatt, mert ez már az a pszihózisnak az a szintje, ami tényleg gyógykezelést igényel, nem pedig parlamenti elnöki pulpitust.
Javasoljuk, hogy olvassa el Kövér a legújabb “Nemzeti Alap Tantervet”, hogy kiderüljön neki is, ki akarja megmondani az embereknek, hogy hogyan kell élni, és miről mit kell gondolni.
