Nem túlzás azt állítani, hogy a szakképzési rendszer teljesen tönkretette azoknak a jövőjét, akik az új rendszerben kezdték meg, és fejezik be a tanulmányaikat. A helyzet tragikusságát nem jelzi jobban semmi más, mint Pokorni Zoltán, a Fidesz volt oktatási miniszterének szavai:
“nem lehet közismereti tárgyakat annyira csökkenteni, mintha tökéletesen működő általános iskoláink lennének.
Igaz, nem a szakiskolák dolga megtanítani őket szorozni és olvasni, de ha az általános iskola nem tudja megtanítani, akkor az ő dolguk. Nem lehet, hogy ne csinálja senki.”
Szavainak igazságtartalmát most egy olyan tanulmány támasztja alá, ami döbbenetes összefüggésekre hívja fel a figyelmet a szakképzés területén. A 2013-as szakképzési törvény a közismereti tantárgyak rovására növelte meg a szakmai képzési időt, ami persze a szakmához szükséges ismereteket átadta, de hosszú távon súlyos gondokat okoz. Az átalakítás során ugyan a a német duális szakképzést vették mintának, de egy fontos különbséggel.
Míg a német szakmunkás tanulók összességében legalább 7155-7950 közismereti óra után kezdik csak meg a tanulmányaikat, addig ez a szám csak 5742 óra itthon. A két számból fakadó különbség azt mutatja, hogy
egy magyar gyerek 2-3 évvel kevesebbet tölt a közismereti tantárgyak tanulásával!
Mindez azért nagyon káros, mert ez befolyásolja az alapvető képességek szintjét, és hosszútávon azoknak van nagyobb esélye a munkaerőpiacon, akiknek az alapvető képességeik a jobbak, és a szakma specifikus képességek ebben már nem játszanak szerepet. Mindez abból az egyszerű okból fakad, hogy a gyorsan változó világban nagyon gyorsan kell reagálni, komplett szakmák tűnhetnek el, és újakra pedig szükség van.
Szinte esélye sincs annak váltani, aki nem megfelelő általános képességekkel (számolás, írás-olvasás, szövegértés) rendelkezik. Az MTA friss Munkaerőpiaci Tükör kiadványának egyik cikkében Hermann Zoltán, Tordai Dániel és Horn Dániel pedig részletesen beszámol róla, hogy a reform előtt és után végzett tanulók képességeiben a mérések szerint mekkora különbségek vannak, a reform után végzettek kárára.
Mindez jól illeszkedik Orbánék munkaalapú társadalomképébe, miközben a világ összes fejlett országa tudásalapú társadalmat épít.
