A szétesés határára került a Márki-Zay Péter által elindított Mindenki Magyarországa Mozgalom. Az elvileg pártok felett álló, politikamentes szerveződést abszurd módon az ideológiai nézeteltérések és a kicsinyes, személyes érdekek feszítik szét – vagyis pont azok a problémák, amiknek az áthidalására létrehozták.
A mozgalom héttagú vezetéséből ketten – Hadházy Ákos és Ábrahám Júlia – már távoztak, és a hírek szerint további vezetőségi tagok tervezik a lemondásukat. Ennek legfőbb oka a szervezeten belüli bizalmatlanság: a Népszava információi szerint Márki-Zay Péter, Kész Zoltán és Lukácsi Katalin egyre inkább egy „belső kört” alkotnak, visszatartanak információkat a többiektől, és határozottan jobboldali értékeket vallanak, míg mások a baloldal felé is nyitnának.
A vezetőségből többen arra panaszkodnak, hogy bár a mozgalomnak elvileg politikamentesnek kellene lennie, Márki-Zay Péter sorra teszi az erősen jobboldali kijelentéseket.
Nagykőrösön például ő maga egyszemélyben, a helyiek feje fölött döntötte el, hogy Zágráb Nándor, a Jobbik helyi politikusa legyen Czifra Szabolcs fideszes polgármester kihívója. Pedig korábban arról volt szó, hogy a mozgalom által létrehozott helyi Kossuth Klubok határoznak majd a közös ellenzéki jelöltek személyéről. Ezt rúgta fel Nagykőrösön Márki-Zay Péter. De a szervezeten belül is nagy bajok vannak: Barta László operatív igazgató például az elnökség egyes tagjai előtt titkolja az egyesület bankszámlakivonatának tartalmát, illetve a kommunikációs feladatok elvégzéséhez sem ad megfelelő támogatást. Ez utóbbi miatt távozott Dömsödi Gábor tévés újságíró, akinek – amíg dolgozott – még azt sem engedték meg, hogy a mozgalom Facebook oldalát szerkessze…
Nagyon úgy tűnik, hogy Márki-Zay Péter országos léptékben már nem tudja véghezvinni azt, ami Hódmezővásárhelyen sikerült neki.
A Mindenki Magyarországa Mozgalom valószínűleg ugyanúgy végzi, mint a pedagógusok által elindított Tanítanék Mozgalom, vagy a fekete ruhás nővér, Sándor Mária kezdeményezése. Ez pedig egyúttal azt is bizonyítja, hogy
bármit is mondanak az emberek, a pártok felett álló politikamentes civil kezdeményezés csupán naiv illúzió. Aki a politikában akar sikert elérni, annak politizálnia kell, méghozzá konkrét ideológiai alapon.
Az ideológiamentesség azért kivitelezhetetlen, mert legyen szó bármilyen szervezetről, az emberek viszik magukkal az értékrendjüket és mindenki azt szeretné, ha az ország az ő elképzelései szerint működne. A politikai pártok ezeknek a vágyaknak szabnak egy közös irányt, eszerint lehet közülük választani, illetve ezen elvek mentén igyekeznek a különböző erők egymással együttműködni, kompromisszumot kötni.
Márki-Zay Péter azt gondolta, hogy az ő hódmezővásárhelyi győzelme felhatalmazást ad arra, hogy mindezen túllépjen. Elhitte, hogy a saját, jobbra húzó világnézete és pártokfelettiség összehozható egy nagy közös mozgalomban.
Tévedett.
