A nagy kormányzati létszámcsökkentés közben, csak arra nem figyeltek Orbánék, amire a leginkább kellett volna: az emberekre. Nem keltett széles felháborodást a tavaly elbocsájtott több mint 3 000 köztisztviselő elbocsájtása, de van a történetnek tanulsága mindenki számára.
Egyrészt, ha köztisztviselőről beszélünk, mindenkinek a pult mögött Döbrögi módjára viselkedő hivatalnokok jutnak eszükbe, vagy éppen az, hogy jó magas fizetésért nem csinálnak semmit. Ez jut eszünkbe, amikor egy-egy kérelemre nem érkezik időben válasz, vagy elakadunk a hivatali útvesztőben. Azt azonban nem látjuk, hogy a háttérben igen gyakran nagyon speciális államigazgatási tudással és tapasztalattal rendelkeznek ezek az emberek. Ami eddig előny volt, most az válik a hátrányukra.
Igen nehéz helyzetben vannak ugyanis azok, akiket most elbocsájtottak. Egy profi fejvadász cég vezetője szerint a munkatársakat kereső cégek az utolsó helyre teszik az ő pályázataikat, pontosan azért, mert a közigazgatásban mindenki egy-egy speciális területen mozgott, amit a versenyszférában nem tudnak kihasználni.
Mindeközben aki kapcsolatba kerül a központi vagy a helyi közigazgatással, az érzékeli, hogy gyakran igen túlterheltek a munkatársak, és emiatt csúsznak az ügyek, vagy éppen e miatt születnek hibás határozatok. Ebből könnyen le lehet vonni azt a következtetést, hogy
nem elbocsájtásban, hanem átstrukturálásban kellett volna gondolkozni.
Főképpen úgy, hogy látható, közigazgatásból a versenyszférába való átmenet nem megy csak úgy, egy csettintésre.
