Olyan szorult helyzetbe lavírozta magát a kormányfő, hogy már a sajátjait is hátba kellett szúrnia, hogy ki tudjon kerülni belőle.
Múlt héten több alkalommal is írtunk róla, hogy soha nem látott vert helyzetbe kormányozta magát Orbán Viktor, miután a legújabb Soros-Juncker-ellenes gyűlöletplakátjaival a teljes uniós pártszövetségét sikerült maga ellen fordítania. Egymás után határolodtak el tőle a vezető német politikusok, beleértve Angela Merkel német kancellárt és Annegret Kramp-Karrenbauert, a CDU elnökét. Jean-Claude Juncker jelenlegi EB-elnök a Fidesz kizárására szólította fel az Európai Néppártot, melyet az EPP több svéd tagpártja hivatalosan kezdeményezett is. Egy horvát tagpárt pedig kerek-perec bejelentette: inkább elhagyja a szövetséget, minthogy még egyszer közösséget kelljen vállalnia a Fidesszel.
A legnagyobb csapást azonban nem ők, hanem Manfred Weber, az EPP csúcsjelöltjének Orbán ellen fordulása okozta. Weber egyik napról a másikra meghajolt a nyomás alatt, és
első alkalommal ő maga is bedobta, hogy nem vesztene olyan nagyot a Néppárt a Fidesz kizárásával.
Meg is ijedt Orbán, hogy ezúttal csúnyán túljátszotta a lapjait, óvatosságra inthette ugyanis a Fideszt az uniós projektek szokásos korrupciós mechanizmusával kapcsolatban (ennek szólhat, hogy Kósa Lajos édesanyja váratlanul elállt egy uniós támogatástól, a kabinet pedig vállalta, hogy a magyar állam nevében kifizeti az Elios-projektek költségeit). Minden további eseményt érdemes talán ennek az ijedtségnek a fényében értelmezni.
Orbán minden fideszest hátbaszúrva egy olyan közös nyilatkozatot szentesített aláírásával az EU-Arab Liga csúcstalálkozóján Egyiptomban, mely teljes egészében szembemegy korábban hangoztatott menekültpolitikájával. A nyilatkozat olyan menekültbarát vállalásokat tartalmaz, melyeket bármelyik bevándorláspártinak mondott liberális politikus meleg szívval szignózhatott volna.
Persze nyilván nem a kormányfő változott meg hirtelen, sokkal inkább valószínű, hogy a lehetőségei szűkültek be. Vagy másképp fogalmazva: végre valaki csúnyán rákoppintott az orrára, és megálljt parancsolt az ámokfutásának. Kérdés, ez a megállj vajon mire lesz elég:
megsínyli-e a Fidesz szavazótábora ezt a kényszerből tett gyors irányváltást,
vagy minden megy tovább, mintha mi sem történt volna? Elvégre krumpliból van bőven, és Bözsi-utalványt is bármikor lehet hitelezni a költségvetésből. Májusig kiderül.
Az évszázad árulását követte el Orbán, a Fidesz felét lemorzsolhatja ez a döntés
