Ha miniszterelnök nem is lett belőle, de a testnedvekhez való hasonlítás terén ugyanaz történt vele, ami Orbánnal. Hiába, ha egyszer a szellem kiszabadul a palackból…
Márpedig Simicska úgy kiengedte azt a szellemet, hogy vissza sem lehet tuszkolni. Attól a bizonyos G-naptól kezdve, az “Orbán egy g..i!” szólás beivódott a magyar politikai kultúra finom és elegáns szövetébe. Simicska véleményének többször is hangot adott, nem csak interjúkban, de nem restelkedett festékszórót is bevetni a csatában. “Atombombát” ugyan nem dobott le, hiába várták, de szorgalmasan graffitizte véleményét a kampányban. Aztán, jöttek az apostolok, akik követték a mestert, és a Margit-híd lábazatán osztották meg az ominózus véleményt. A rendőrség pedig ügyelve a rendre, gyorsan eltakarította a nem NER kompatibilis feliratot.
De csapást ellencsapás követ, és a rafinált lázadók ezután Braille-írással írták fel ugyanazt. Majd érkezett az ellenvélemény Simicskáról, majd jött a csősz (értsd rendőrség), és elzavart mindenkit. Utoljára akkor láttam ekkora gigászi küzdelmet, mikor a Napsugár őrs tagjaként a Méhecskékkel keltünk versenyre aszfaltrajzolásban. No, az se vitte előrébb az országot, de mi legalább gyerekek voltunk.
A képriport itt látható időrendi sorrendben, beküldött, illetve a 444.hu képei alapján:
