Eddig csak azt hittem, hogy Putyin van olyan hatással Orbánra, hogy egy öt éves kislány mentalitását kezdi felvenni, de úgy látszik, egyszerűen mindig inába száll a bátorsága, ha komoly partnerrel kerül szembe. Most éppen Sebastian Kurz mellett viselkedett úgy, mintha csak az Osztrák-Magyar Monarchia egyik altartományának lenne helyettes házmestere.
Gyakorlatilag úgy dobta oda az Ausztriában dolgozó magyarokat osztrák kollégájának, mintha semmi lehetősége sem lenne tenni az ügyben, hogy ne nyirbálják meg a lehetőségeiket. Mindezt úgy tette, hogy egyszerűen az arca elé emelt egy Brüsszel feliratú táblát, és mögüle handabandázott. A máskor Brüsszel ellen szabadságharcot folytató miniszterelnök most többször takarózott azzal, hogy sem Paks II, sem a magyar munkavállalókat érintő szigorítások nem osztrák-magyar kérdés, hanem európai, és természetesen, elfogadjuk a brüsszeli döntést. Hol van már Brüsszel megállításának a terve, hol van már a több tisztelet követelése!
Ez nem pávatánc, ez sokkal súlyosabb ennél. Az látszik, hogy Orbán bár szeret hangosan hülyeségeket kajabálni, azért a nemzetközi porondon nem mer igazi konfliktusokat vállalni az unióval: megszavazza az orosz szankciókat, támogatja Donald Tuskot, titokban végrehajtja a menekültek befogadását, és a magyar munkavállalók érdekeit is alárendeli a Brüsszeli döntésnek.
Gyávaság ez a javából, szájkarate, ahogy felénk mondják. Egy ’80-as évekbeli Beatrice szám jut eszembe:
“Régi fényed lekopott már
hagyd abba és menj tovább!
Bárhogy is fáj, ütött az órád
hagyd abba és menj tovább!
Te figyelj!
Ez nem nyugdíjas állás
hagyd abba és menj tovább!
Bárhogy is fáj, ütött az órád
hagyd abba és menj tovább!”
