Hármas búcsú következik: egyrészt mindenkinek az Óévtől, másrészt Orbán Viktornak a Fidesz második parlamenti ciklusától, harmadrészt nekem a Pesti Bulvár Olvasóitól.
Az év utolsó napján számot kell vetni, mielőtt az ember sárba issza magát, hogy a fehérvári huszárok kereszténydemokratához méltó leányhágásáról énekeljen (lásd még e cikk végén). Számot kell vetni az elmúlt évvel. Van akinek az elmúlt nyolccal, mert bizony a legendássá vált „elmúttnyócév” már a Fideszé, méghozzá teljes egészében. És ha végignézzük a magánnyugdíj-kasszák kifosztásától egészen Kósa Lajos édesanyjának sertéstelepéig, akkor bizony ez egy sikertörténet, aminek a csattanója az, hogy szinte mindenki megúszta anélkül, hogy a sitten kéne várnia az éjféli kenyér-víz-virsli kombót. Szóval búcsúzunk az Ónyócévtől, reméljük a jobb folytatást egy tisztességes kormánnyal, amit valószínűleg a jobboldalon senki nem tud felmutatni.
Fájdalommal tudatjuk viszont, hogy miniszterelnökünk utolsó szilveszterére készül hivatalában. Nincs bennünk kétség, hogy Magyarország népe, élve demokrácia-adta jogával, elsöpri tavasszal a fent említett elmúttnyócév gazdaságromboló és népnyúzó ámokfutásáért felelős Fidesz-KDNP kormányt. A civil életben nagyon sok sikert kívánok Orbán Viktornak, akár a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökeként, de szívből kívánom, hogy Magyarország miniszterelnökeként ez legyen az utolsó szilvesztere.
Végezetül pedig Kőhalmi Ádám búcsúzik a Pesti Bulvár Olvasóitól. Nem mondom, hogy végleg, mert ilyet nem mond az ember, ki tudja, mit hoz a jövő… Most azonban egy darabig biztosan máshol lesz dolgom, de számot vetve az itt töltött időszakkal, mindig örömmel fogok visszagondolni rá.
És most következzen a csodálatos, korábban már említett örökzöld a fehérvári leányhágásról, amivel Orbán Viktor utolsó miniszterelnöki szilveszterét szeretnénk köszönteni.
