Tegnap volt a napja annak, hogy 1849. október 6-án Aradon, minthogy háború volt, – Földi László szépen csengő és szakszerű terminus technicusát kölcsönvéve – likvidálták (kiiktatták) a tizenhárom hazaárulót.
Ez csak azért jutott az eszembe, mert Földi László a minap ugyebár arról imaginált, hogy az embercsempészek, a szabotőrök, a kémek, továbbá a menekülteket segítő vagy támogató civilek, vagyis az árulók ma is szabadon likvidálhatók, minthogy ma is háború van.
Ha belegondolok abba, hogy mi minden volt ez a Földi László: volt úttörővezető, gimnáziumi és főiskolai KISZ-bizottsági vezető, MSZMP tag, alapszervezeti titkár, hírszerző a III/I csoportfőnökség állományában, rendszerváltás után műveleti igazgató, a hírszerzés operatív irányítója, washingtoni nagykövetségre kihelyezett „összekötő”;
Nyírfa-ügyben munkálkodó kavarógép, az Információs Hivatal éléről belbiztonsági okok miatt eltávolított alak, akinek az esetében felmerült, hogy adatokat gyűjtött belföldön is, főként az MSZP képviselőiről, vezetője a Defend őrző-védő cégnek, amely cégnek a Fidesz állami megrendelésekkel rótta le háláját, aztán „független szakértő”, aki a netadó elleni tüntetést és tiltakozást külföldről irányított és finanszírozott akciónak mondta,
végül Tarlós István főpolgármester privát ügynöke.
Ha a különösen kacskaringós életúton és a gazdag oeuvre-ön végigtekint az ember, Földi szakértelmének szellemében rá kell kérdeznünk, hogy ennek az embernek vajon hány élete volt és van, ugyanis ennyi árulást követően – az ő logikája mentén – többszörösen végrehajtható lett volna rajta a kiiktatás.
Az pedig külön kérdés, hogy most, mint a főpolgármester – gondolom közpénzből kitartott – alkalmazottja, s mint egykori fegyveres testület tagja, mondhat-e ilyet minden büntetőjogi következmények nélkül, avagy vegyük úgy, hogy mostantól ez lesz a főpolgármester hivatalos álláspontja, amelynek teljes felelőssége tudatában igyekszik majd érvényt szerezni, ha úgy adódik, Budapest utcáin és közterein.
S Földi víziójának megfelelve ezután akár „patakvér” (special thanks to néhai Torgyán József) is folyhat Budapest utcáin, hiszen ebben a háborúban, aki nem a kormány oldalán áll, legyen az újságíró, óvónő, villamoskalauz vagy szakápoló, minden bírósági tárgyalás nélkül, helyben likvidálandó, mondjuk az óvoda előtt, a csúszda és a homokozó között félúton, de feltétlenül a gyerekek szeme láttára, továbbá a szerkesztőségben, mindjárt a rovatszerkesztői értekezlet legelején, a villamos hátsó peronján, avagy a kórteremben, miközben a kiiktatandó épp belekezd a 2-es ágyon fekvő Józsi bácsi katéterezésébe.
Amúgy egészen biztos vagyok abban, hogy Földi Lászlót a titkosszolgálat már megfigyelés alá helyezte, akárcsak annak idején Budaházyt és az emlékezetes Magyarok Nyilai nevű szervezetet, amely szintén önhatalmúlag hirdetett háborút a nekik nem tetsző véleményen lévő személyek ellen.
