Kitálalt a rektor: “senki nem tett többet Magyarországért, és senkit nem gyaláztak meg igazságtalanabbul”

Dr. Michael Ignatieff a Közép-európai Egyetem rektora, a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzástudományi Iskolájának (Kennedy School of Government) professzora.

Napjaink demokráciával, emberi jogokkal, kormányzással kapcsolatos kérdések nemzetközi szakértője. Korábban a Kanadai Liberális Pártot is vezette.

“Michael Ignatieff tudósként, íróként, oktatóként és közszereplőként is bizonyította kvalitásait. Nem riadt vissza a demokratikus politikában való aktív részvételtől sem. A CEU kuratóriumát nagy megelégedéssel tölti el, hogy ilyen elismert és széles látókörű személy lesz az egyetem következő elnök-rektora, aki tovább építhet a John Shattuck által elért eredményekre.”

2017. április 4-én 123 igen és 38 nem szavazattal fogadta el a magyar országgyűlés a felsőoktatási törvény módosítását. Ennek a törvénymódosításnak az értelmében a továbbiakban külföldi egyetem csak akkor folytathat Magyarországon oktatási tevékenységet, ha a működéséről kormányközi megállapodás született és a székhelyes szerinti országban is folytat oktatási tevékenységet. Mivel ezeknek a feltételeknek az Közép-európai Egyetem nem felel meg Magyarországon tiltakoztak a törvénymódosítás ellen, tüntetések szerveződtek ellene és nemzetközi tiltakozási hullám indult meg.

Az Amerikai Egyesült Államok külügye, Nobel-díjes tudósok és a tudományos élet neves szereplői is kiálltak a CEU mellett. Nyílt levélben írták, a magyar kormánynak:

“Ostobaság lenne a hivatkozott okok miatt bezáratni azt, ám itt több forog kockán, nagyobb a tét: különösen az egyetemes emberi szólásszabadsághoz és szabad lelkiismerethez fűződő jogról van szó. Ezek olyan értékek, amelyekért magyarok generációi harcoltak és adták életüket 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben. Demokráciákban a hatalmat megszerző politikusoknak fel kell készülniük a kritika elviselésére, és szembe kell nézniük azzal a lehetőséggel, hogy végül elveszítik hatalmukat. A magyar kormány látszólagos vágya a bíráló hangok elnémítására, illetve az összes alternatíva kivezetésére a politikai hadszíntérről, rövidlátó gondolkodásra vall, és szemben áll a fenti értékekkel. Megdöbbenésünk okait tudatni fogjuk megválasztott képviselőinkkel, kormányainkkal és a nyilvánossággal.”

Michael Ignatieff a Projekt Sydicate oldalra írt hosszú véleménycikkében olvashatjuk: „Akik nem küzdenek meg a szabadságukért, azok el fogják veszíteni.” Az írás a világ egyetemeinek és azok autonómiáinak kérdéséről szól.

Az írásból megtudjuk, hogy New York állam kormányzói hivatala és a magyar kormány között folynak a tárgyalások a CEU ügyében. A rektor reméli, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek és tovább folytathatják a munkát. Hangsúlyozta, hogy csak azért tudnak küzdeni a szabadságukért, mert magántőkéből működnek. Egyetlen adományozójuk van: Soros György, aki tiszteletben tartotta az akadémia szabadságát, míg a magyar kormány nem tartotta tiszteletben.

Senki sem tett többet Magyarországért, és senkit nem gyaláztak meg még igazságtalanabbul – mondta a rektor.

A felsőoktatási autonómia – mint a legmagasabb szintű oktatási intézmények működésének alapeszméje – meghatározó jelentőségű a felsőoktatás valamennyi szegmensében tevékenykedők esetében. Az oktatás-irányítást végzők számára korlátként jelenik meg, amely az intézmények életébe való beavatkozás terjedelmét szabja meg. Az intézményeknél védőernyőként funkcionál, amely elsősorban az állami behatásoktól való mentességüket hivatott biztosítani; megjelenik ugyanakkor az intézmények egyes szervezeti egységeinek érvkészletében is, amikor az intézményi vezetéssel szemben hivatkoznak az adott egység „autonómiájára”.

 

A HVG közölte az írás fordítását:

“A Közép-Európai Egyetem elnöke vagyok. Egyetemünk ostrom alatt áll. A CEU a megmaradásáért küzd Budapesten, miután a magyar kormány olyan törvényt hozott, amely gyakorlatilag a bezáratását követeli meg.

A CEU harca világszerte felkeltette a figyelmet. Több mint 650 egyetem, főiskola és szakmai szervezet ítélte el a kormányzat támadását, és nyolcvanezren vonultak végig Budapest utcáin az egyetem védelmében. Huszonnégy Nobel-díjas tudós is ügyünk mellé állt, június 22-én pedig egyikük, Mario Vargas Llosa vendégünk lesz egy konferencián, amelyen az akadémiai szabadság elleni globális támadásokat térképezzük fel.

Tudjuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intézmény, amelynek kormányzati támadással kell szembenéznie. Törökországban egyetemeket zárnak be és professzorokat üldöznek. Szentpéterváron testvérintézményünket, az Európai Egyetemet folyamatos, rosszindulatú támadásokkal próbálják bezáratni.

Ez csak néhány példa a kívülről érkező fenyegetésekre. De épp ilyen aggasztóak a belülről érkező kihívások.

Az amerikai Vermont állambeli Middlebury College-ben nemrégiben beléfojtották a szót Charles Murray konzervatív szerzőbe. Oregonban egy professzort azért zaklattak, mert nem vett részt egy rasszizmus elleni tiltakozáson. Európa sem immunis: Berlinben és Drezdában is ért incidens olyan előadókat, akik konzervatív nézeteket fejeztek ki, vagy csak megpróbálták elmagyarázni, mitől lehet ma vonzó a szélsőjobboldal.

Akik ilyet tesznek, nem ismerik a különbséget a kritika és a zaklatás között. Az önelégültség, főleg ha a szexizmus, militarizmus vagy rasszizmus elleni harc nyelvezetébe csomagolják, sokszor megakadályozza a tisztességes önreflexiót. Úgy tűnik, a szabadságnak azok ártanak a legtöbbet, akik a legtöbbet profitálnak belőle.

Ezt a kettős fenyegetést leginkább úgy érthetjük meg, ha elvonatkoztatunk a jelenkori botrányoktól, és visszatérünk az alapelvekhez. Mit is nevezünk akadémiai szabadságnak?”


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Minden vélemény számít!