Ne féljünk tévedni – ajánlja mindannyiunknak.
„Nem akarsz félszívű követőt. Énekeltük tegnap Felházon. Fontos lépést tettem meg tegnap, életem egy fontos szakaszát zártam le, nem kis vívódások után. Tegnap kiléptem az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségből és kilépek a Kereszténydemokrata Néppártból is, ahová az elmúlt négy és öt évben életem energiáinak jelentős részét fektettem be. Hálás vagyok ezért az időszakért” – így kezdte döntésének indoklását a közösségi oldalán Lukácsi Katalin.
Három olyan alapvető motiváció késztette erre a lépésre, amit már nem tudott elnézni sem a kisebbik, sem a nagyobbik kormánypártnak: szembehelyezkedésük Ferenc pápával szemben, ami már tavaly nyáron „sokkolta”. Aztán a Népszabadság megszüntetése tette egyértelművé, hogy a demokrácia felfogása gyökeresen eltér a választott pártjáétól, most pedig a CEU-s ügy: – mindez sürgetővé tette a következtetések levonását.
„Fantasztikus embereket ismertem meg, és dolgozhattam velük együtt – mégis kiléptem a szervezetből. Életem nem nyílegyenes, különösen nem politikailag. Keresem az utam, a helyem, fontosabbnak tartom, hogy egy keveset is tehessek, mint a teljes azonosulást, ami a politikai életben majdhogynem illúzió, és éppen egymásban bízva és a demokráciát gyakorolva, nem szabad arra várnunk” – írta őszinte búcsújában Lukácsi Katalin.
Nem titkolta azt sem, hogy erősen baloldali kötődésű családból jutott el a keresztény értékekig – amit most máshol keres, mert a KDNP alkalmatlan ezek képviseletére:
„Baloldali szülők gyermekeként erősen MSZP-s érzelműként kezdtem politikai eszmélődésemet. Mire azonban szavazókorú lettem, az első választásomon 2006-ban az MDF-re szavaztam. Emlékszem, épp felkeresett személyesen egy közvélemény-kutató, és elismerte bátorságomat, hogy az esélyek ellenére mégis a kispártot támogatom majd szavazatommal. 2010-ben MDF-et támogatni más volt, mint előtte, baloldali gyökerekből azonban tőlem nem állt távol. Hálás vagyok azokért az élményekért és küzdelemért, amit akkor országgyűlésiképviselő-jelöltként végigvittem. 2010-ben azonban megváltozott Magyarország politikai helyzete, és mivel nem akartam annyira fiatalként abbahagyni a közéleti tevékenységet, alap beállítottságomból fakadóan közeledtem a KDNP-hez.”
Ne féljünk tévedni – ajánlja mindannyiunknak. S ennél bölcsebben kevesen tudnak előre lépni. Talán mégis van remény egy normális országra, ha ilyen emberek is vannak a jobboldalon.
