Tegnap este írta ki Facebook oldalára az alábbi gondolatsort Lendvai Ildikó volt MSZP-s képviselő. Nem nagyon tudunk vele vitatkozni.
„Németh Szilárd bármikor képes lenyűgözni. Percekkel ezelőtt azt találta mondani az atv-ben, hogy a Heineken vörös csillaga az ördög jelképe. Érdekes, hogy jelenleg a parlamentnek kell foglalkoznia ördögűzéssel. Korábban ez mintha más szervek reszortja lett volna. Valamint az is aggaszt kissé, hogy eszerint a kormány az ördöggel cimborált, amikor stratégiai partnerségi megállapodást kötött a céggel (egy hanggal sem kifogásolva a csillagot). Azért nem szép Németh Szilárdtól, hogy ilyen nyugodtan vette tudomásul Szíjjártó elkárhozását.”
Nem tudjuk megállni, hogy ne idézzünk egy másik szellemes posztot is Lendvaitól. Elnézést, de ha ilyen tanári módon kommunikálna minden politikus, kicsit előrébb lehetnénk.
„Jó hírem van. A szíveink egybe vannak kovácsolva. Ezt március 15-én hallottam a miniszterelnöktől, és nagyon örültem neki. Nem hittem volna, de az Alaptörvénytől van az egész: „egybekovácsolta a szíveket a nemzeti keresztény alkotmányért folytatott harc”. Én ugyan úgy emlékeztem, hogy míg ők az Operában ünnepelték az Alaptörvényt, majd kiszöktek a hátsó ajtón, addig mi az Opera előtt tiltakoztunk, de úgy látszik, így is érvényes a kovácsolás. Szóval most nemzeti egység van. Vége a pártharcoknak,(gondolom, akkor a többpártrendszernek is), legalábbis a kormányfő a maga részéről föléjük emelkedik: „nekünk nem pártocskák lökdösődésében, hanem a nemzetépítés horizontján kell helytállnunk”. Remélem, a szavazólapon sem pártok lesznek, hanem világosan megjelölik, melyik a nemzetépítési rubrika. Esetleg be is ikszelhetnék, nem szeretném eltéveszteni, hogy aztán oda legyen a kovácsolás..
A kormányfő, miközben a lépcsőn, illetve a horizonton állt (helytállt), nem fukarkodott újszerű gondolataival. Megtudtam pl., hogy „a magyar nemzet már létezett 48 előtt is”, amit magamtól sosem gondoltam volna. Persze nem is lényeges, ahogy 48 sem, nem is esett róla sok szó. A jelen hősei (hőse) sokkal fontosabbak. 1948 márc.15-én, a centenáriumi ünnepségeken ebben a szellemben tették ki Kossuth és Petőfi mellé Rákosi képét is, mondván,”ő teljesítette be a forradalom céljait”. Amely célokat egyszer már Horthy is be- ill. kiteljesítette, róla egyenesen azt mondták, hogy Legfőbb Hadúrként Kossuth reinkarnációja, mert a határrevízióval ő „teljesítette ki a magyar szabadságot”.
Van tehát történelmi folytonosság (vérvonal), de azért fejlődés is. Amit az is példáz, hogy a miniszterelnök szerint Petőfi mészáros nagypapája az unokája jövőjét legfeljebb szintén mészárosnak képzelhette el, pedig hogy örült volna, ha tudja: költő lesz belőle. Na most a folytonosság és haladás dialektikus egysége abból is látszik, hogy a mi Mészárosunk az unokája jövőjét szintén Mészárosnak képzeli el, viszont egyáltalán nem örülne, ha mégis költő lenne belőle. Az rém rosszul fizet.”
Szerintünk megér egy megosztást.
