Utolsó esély! Ha nem segítünk, ők meghalnak – rekordhideg és fagyhalál

A fagyos éjszakák sem kímélik őket. (forrás: //NATIONAL POST STAFF PHOTO)

2016 decemberig közel 80 ember halt meg kihűlés, fagyás következtében Magyarországon, és a tél csak most durrant be igazán, humanitárius szervezetek, szociális munkások szerint sajnos ez a szám duplázódhat, ha marad a jelenlegi hideg.

A mínusz 10 és mínusz 20 C fok közti éjjeli hidegek csendben gyilkolnak. Az utcán élő emberek mellett azonban sajnos azok is veszélynek vannak kitéve, akik otthon egyedül a fűtetlen lakásaikban próbálják átvészelni a hideg telet.

Ma Magyarországon legkevesebb három millió honfitársunk él a létminimum alatt, akik számára a napi étkezés kigazdálkodása is kihívás, a fűtésszámla megfizetése pedig már igazi luxus – amit nem engedhetnek meg maguknak. Nem is beszélve arról, hogy a legszegényebbek laknak legkevésbé olyan otthonban ahol van vezetékes áram, gáz, víz. Nekik a rezsicsökkentés is csak üres szó, ugyanis nincs miből csökkenteni, vagy nincs gáz amiből kispórolná a Nemzeti Gázszolgáltató Izé a fűtőértéket.

Ma Magyarországon különösen nehéz dolog szegénynek, nincstelennek lenni, egyrészt mert a túlélésre játszik, és ha például kimegy tűzifáért, rőzséért az erdőbe – saját magának, vagy családjának pusztán azért, hogy legyen mivel fűteni és ne fagyjon halálra, azt a hatóságok megbüntetik.

Másrészt, mert utálják. Nem elég, hogy megbüntetik, még a társadalom is kirekeszti, megveti azt akinek nincs semmije sőt, ebbe még bele is dögölhet. 2017-ben.

A rászorulókra ezekben a napokban különösen oda kell figyelnünk. Egyedül élő fűtetlen lakásban tengődő öregek, vagy az utcákon éjszakázók a legkiszolgáltatottabbak. Menjünk oda hozzájuk, ha van hova, kopogtassunk be, győződjünk meg arról, hogy van-e esélye túlélni a fagyos éjszakákat.

Budapesten a zsúfolt melegedők ilyenkor még leterheltebbek, pedig gyakorlatilag nincs más választás a fedél nélkülieknek – vagy a melegedő, vagy fagyhalál az aluljáróban.

Miért nem megy mégse be a csövi a melegedőbe? Képzelje magát egy kicsit a helyébe. Képzelje azt, hogy a szobája, a konyhája, a fürdőszobája egy mindenki által használt közterület. Képzelje azt, hogy se parketta, se szőnyeg, se szigetelés, se cirkó. Az utcán él, nincs hova félrehúzódnia, családi életet kénytelen a nappali helyett az aluljáróban élni, mivel Budapesten gyakorlatilag nincs nyilvános illemhely – két kocsi közt kell intéznie a dolgát.

A hálószoba – amit a lakással rendelkező magyarok nagy része általában legfeljebb 1 emberrel oszt meg – egy olyan hely, ahová elvonulni, aludni térünk be. Most cserélje fel a nyugalmas szobát egy aluljáróra, vagy egy 100 ágyas teremre. Melyiket választaná? Nem sokunk bírná egyik helyen sem huzamosabb ideig, bár ne is kellene.

Aki tartósabb ideje az utcán él, az már csak régi emlékeiből tudja felidézni azt, hogy milyen egy összkomfort, vagy egy fél. Vagy egy kinti vécé. Milyen leugrani a boltba, vagy felöltözni mielőtt utcára megy. Mondjuk levinni a szemetet, vagy kivinni a kukát. Nincs szemete sem, hiszen nincs semmije. Azt fogyasztja, amit talál. Más szemetét.

Ha látunk valakit az utcán és van nála legalább egy szatyor – az még olyan valaki, akinek vannak személyes dolgai. Van még mihez kötődnie. Van még néhány kopott kacata, amihez ragaszkodik, és a lenéző szar massza-szerű arctalan tömegen át hordozgatja a város egyik üvegvisszaváltója és a város egyik kiserdője között, ahol talán van egy nyamvadt kis faháza, és csak talán lehajthatja a fejét a tavaly kidobott matracunkra, és megélheti valahogy a holnapot. De lehet, hogy csak a szatyor van.

Viszont látni olyat aki csak fekszik egy kartonon. Talán van egy szakadt pokróc, mellette húgy, talán némi üres üveg. Csak az az övé, ami rajta van. Meg amin fekszik. Nincs már szatyor se, nincs már semmi, csak a bőre. Ha ad neki egy üveg piát lekamerázhatja, és leadhatja a Tények c. rémhírműsorban a morcos középosztálynak azzal a szalagcímmel, hogy “undorító emberek ezek a csövesek, fúj.”

Egy perc az aluljáróban átrobogva elég. Több ilyen sorsot látni egymás mellett feküdni. Nézze meg jól. Majdnem biztos, hogy az fog meghalni, ha nem segít. Az az ember fog meghalni. Nem csak ő persze, de ő nagyon valószínű. Ha megszólítja és még tud válaszolni, akkor nyert egy napot.

Nem kell bántani a középosztályt azért ahogy viselkedik, ismerjük a dolgozni kéne, ezt kéne-azt kéne mondatokat, persze. Mindenki frusztrált, és ha az úgynevezett középosztályt is veszélyezteti a lecsúszás, akkor így viselkedik. Idegen-ellenes, gazdag-ellenes, szegény-ellenes. Mindenkit utál, mert fél. Majd ha jobban él – nyugodtabb lesz.

Higgyük el, a többi is fél. Ezért fontos, hogy segítsünk!

A Város mindenkié mozgalom az alábbi felhívást tette közzé;

Milyen esetekben hívjuk a Diszpécser Szolgálatot?• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (nedves ruházat, földön…

Közzétette: A Város Mindenkié – 2017. január 7.

Mára virradóra megdőlt a harminckét éves hidegrekord, mínusz 28,1 fokot mértek a Pest megyei Tésán. A korábbi csúcsot a Nógrád megyei Romhány tartotta mínusz 26,5 fokkal.

Feltűnően megnőtt a saját fűtetlen otthonukban kihűltek, valamint a kórházba kerülésük után elhunytak száma. Fűtetlen lakásukban hatszor annyian fagytak meg, mint ahányan közterületen, a szabad ég alatt. Ugrásszerűen nőtt azoknak a száma is, akik kórházba szállításuk közben, vagy odaérkezésük után vesztették életüket, mert már nem tudtak rajtuk segíteni. – írta a Magyar Szociális Fórum.

Ma reggel például egy férfi és egy nő fagyott halálra Zuglóban egy új építésű lakópark tövében. Két négyzetméteren – két halott.

Ha segíteni akarunk, akkor menjünk oda, vagy kopogjunk be ahhoz, aki veszélyeztetett ilyenkor, egy használt ruha, vagy egy forró ital életet ment. Engedjük, hogy előjöjjön belőlünk az ember.


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Hozzászólás