A MÁV decembertől tervezett vasúti szárnyvonalain a személyszállítás szüneteltetése a kistelepülések életének további ellehetetlenítését jelenti – jelent meg az akkor még ellenzékből harsogó fideszes deklaráció a párt honlapján 2007 októberében.
Felháborodva tiltakoztak a MÁV tíz százalékkal tervezett szárnyvonalak megszüntetése ellen.
A Márton Attila jegyezte tiltakozás mindezt a vidék végső elsorvasztására tett kísérletként jegyezte s felszólította a kormányt, hogy hagyjon fel a kistelepülések elsorvasztásával.
2010-ben, kormányra kerülve már 28 vonal megszüntetését tervezték csak a dunántúli területeken, pedig Fónagy János még egy évvel előtte habitusához kevéssé illő harcossággal követelte: „a vidéki vasútvonalak bezárása nem takarít meg költségeket, hanem többletkiadásokat jelent, ráadásul a kormány (mármint a Bajnai – a szerk.) komoly károkat okoz, és a vidéken élő százezrek, milliók életét nehezíti meg. Mivel a szárnyvonalak bezárása nem hoz megtakarítást, ezért bizonyított, hogy a kormány (mármint a Bajnai – a szerk.) színtisztán politikai alapon döntött és dönt a vonalbezárásokról.”
A szokásosan agresszív kritikai támadásaik saját kormányukra kerülve már erős ellentmondásoktól bukdácsolt. Hiába igyekeztek hátrafelé mutogatni, a szárnyvonalak megszüntetésével és újraindításával kapcsolatos anomáliák a Fidesz-kormányt hozták kínos helyzetbe.
Minden ígérgetésük ellenére az előző években leállított 1332 kilométer vasúti szárnyvonalból a 2010 után eltelt három és fél év alatt 385 kilométerre térhettek vissza a vonatok. Tehát 947 kilométeren nem.
Vajon miért? Naná, hogy pénzért.
A nol.hu adatai szerint csak a Komárom–Székesfehérvár vasútvonalon közlekedő nyolc pár személyvonat 2011-ben mindössze 9,1 millió forint bevételt hozott. A minisztérium szakfőosztályának adatai szerint ugyanakkor a jegy- és kocsivizsgálók bére 65,8 millió, a vonattovábbítás költsége 271 millió, az infrastruktúrahasználat díja 312,6 millió forintot emésztett fel. Vagyis a hiány tetemes.
Ezt az ellentmondást nehezen lehetett összeegyeztetni a választási propaganda „mindenlesz” handabandázásával. Kénytelenek voltak szembenézni a gazdasági ténnyel, hogy a vonatok számának csökkentésével kevesebb megtakarítás érhető el, mint az adott vonalak teljes bezárásával – márpedig azt maga Fónagy János jelentette ki, hogy „a szárnyvonalak bezárása nem hoz megtakarítást”.
Miért hagyták mindezt szépen csendben elsorvadni..? Nos, talán nem mellékes érv, hogy a vasúti mellékvonalak valahogy kimaradtak az Európai Unió támogatására jelölt projektek sorából.
Azért maradt mutatóba: a felcsúti kísértetjárat.
