Lehet Magyar Pétert szeretni, hinni benne, vagy épp a másik táborhoz tartozni, akik hamis messiást látnak csak a személyében. Ettől függetlenül abban talán mindkét tábor egyetért, hogy a hiteles és korrekt újságírás elengedhetetlen része kéne hogy legyen az életünknek.
Ez azonban ma Magyarországon nem valósul meg. Erre a legjobb példa a szombati tüntetés, ugyanis a kormánymédiumoknak valahogy nem sikerült hitelesen beszámolniuk az eseményről, melyen a rendőrség becslése szerint több, mint 250 ezren vettek részt, az online élő közvetítést pedig nagyjából 125 ezren követték az interneten.
Az Origo a „tüntikézéséről” például azt írja, hogy
„Kínos unalomba fulladt Magyar Péter szombati, több száz milliós hangosítással megrendezett, méregdrága tüncikézése.”
Ehhez a cikkükhöz képeket is töltöttek fel, természetesen csak olyanokat, melyeken a tömeg valódi mérete nem látható.
Egy másik, szintén rendkívül színvonaltalan írásukban pedig arról számol be a kormánypropaganda szennylapja, hogy „Miután [Magyar Péter] kihisztizte magát, mert nem olyan zene szólt, ami neki tetszik, eltévedt a belvárosban, hülyézett egyet, végül csak megérkezett a térre. A megszokott baloldali paneleken kívül semmit sem mondott, de azt legalább nagyon hosszan és bakikal tele.”
Nyilván joggal gondolhatnánk, hogyha az Origo nem is számolt be hitelesen olvasóinak az elmúlt 14 év egyik legnagyobb politikai megmozdulásáról, talán a közpénz milliárdokból fenttartott állami média megtette, de sajnos ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit.
A híradóban egy 1 perces összeállításban emlékeztek meg a tüntetésről, míg például a Sirokon tartott tulipánfesztivál 2 és fél perces műsoridőt kapott.
A tüntetésről készült hiteles képeket, videókat azonban nem tudják Orbánék letiltani a közösségi médiában, így ott azok a szavazóik is szembesülhetnek velük, akik még hisznek nekik. Ez pedig épp az ellenkező hatást válthatja ki, ugyanis ha azt tapasztalják, hogy többen voltak a tüntetésen, mint amennyit a kormánypropaganda állít (24 ezer fő), akkor rájönnek az emberek, hogy pofátlanul hazudtak nekik, innen pedig már csak egy lépés, hogy feltegyék magukban a kérdést: „ha ebben nem mondtak igazat, vajon miben hazudtak még?”.
