Orbán Viktor az euroszkepticizmus közép-kelet-európai arca, egy ikon, mely a térségre is nagy hatással van – ez nem elvitatható.
Orbán időt, energiát, és legfőképpen pénzt nem sajnálva fejlesztette majdnem tökélyre az unión belüli féldemokráciát, illiberalizmusát, lopás alapú társadalma, maga a maffiaállam (Magyar Bálint) mint fő exportcikke számos térségbeli országban keltette fel hasonszőrű vezetők figyelmét. A nyilvánosság elől elzárni kívánt nemzetközi gazdasági-politikai-haveri kapcsolatok megágyaztak a magyar minta kopipésztelésére, láthatunk orbáni törekvéseket Lengyelországban, Szerbiában, de a horvátoknál és a szlovákoknál sem kell már a szomszédba menni – hogy képzavarral éljek – az orbáni mintáért. Na meg persze ott vannak a szélsőjobbosok Európa-szerte, akik pajzsukra emelték.
A bírói – és különösen az alkotmánybírói függetlenség megnyirbálása, az oktatás és akadémiai szabadság megnyirbálása, az esztelen államosítás, a cinikus kormányzati propaganda, a nép apátiába döntése, a megosztás, valamint az állami ellátórendszerek lezüllesztése és az adópénzek és uniós források leuralása – mindez következmények nélkül – melyik ferdehajlamú vezetőt ne ihletne meg?
A rendszert jellemzi az is, hogy első ránézésre olyan mintha demokrácia lenne, de mégsem az, hiszen az emberek tüntetnek, a főváros pezsgő, élettel teli, de semmi sem transzparens, semmibe nem lehet beleszólni, az intézmények egyre kisebb számban függetlenek, kivérezteti az ellenzéket, az ellenzéki orgánumokat, leuralja a sajtót, a közbeszerzéseket a tűzhöz közel ülők vihetik el. Magyarul: Orbán nélkül a fű se nő. Vagyis nem nőhet. (A cikk itt folytatódik)
Orbán Brüsszel ellenes hadjárata a valós problémákat fedi el. Egy alapvetően jóléti, demokratikus, és nyugati közösségben azonban ő kevés. Kevés, mivel a játékszabályok úgy lettek kitalálva, hogy senki se kerekedhessen felül a többiek kárára. Igaz, hogy az uniós gépezet lassú mint a frászkarika, bürokratikus, és bonyolult, de ez a rendszer demokratikus hagyományokra épült, és elsősorban magát a demokráciát szolgálja és védi. Nem egy csettintésre mennek a dolgok, nem egy kedves vezető hóbortján múlik százmilliók sorsa, ez nem az a hely.
A terméket eladni nem kell félnetek jó lesz
Orbán a harchoz szövetségeseket keresett, és úgy vélte talált is. Nagyobb integrációra van szüksége, ezért a kézenfekvő Visegrádi Négyek (V4) szövetségéhez nyúlt. Ez Európa egyik legnagyobb társulása, melyben hazánkon kívül Csehország, Szlovákia és Lengyelország is tag, s ők így hárman több-kevesebb akarással, de mégis kiálltak az Orbán számára kedves rigmusok mellett (például a menekült-kvóták elutasítása) amiket idehaza a kormánymédia nagy elánnal propagálhatot, hogy velünk egy húron pendülnek az elégedetlen hangok, meg micsoda erő van mögöttünk.
A lengyel nép erőből nyomja le a kormánya orbáni próbálkozásait, a románok is tudnának példát mutatni (náluk már lecsukták volna Orbánt), hogyan kell tüntetni, és hogyan kell rabláncon elvezetni a korrupt senkiházi politikusokat, a csehek európai integrációja pedig mélyebb a miénknél, gazdaságukat próbálják átalakítani, hogy ne egy összeszerelőüzem maradjanak.
Zbohom Maďarsko!
Robert Fico szlovák miniszterelnök kedden beszélt a Reutersnek arról, hogy Szlovákia helye az EU-ban van, és országa mostantól elhatárolódik olyan országoktól, mint Lengyelország és Magyarország. Inkább Francia- és Németország társasága mint a miénk. Lépéskényszerbe kerülnek a tagállamok, ha úgy tetszik helyzet van, Szlovákia pedig inkább tartozna a nyugathoz, mint Eurázsiához, meg a pöttyös seggűekhez.
És ez a lépéskényszer ránk is vonatkozik. Alakul ugyanis egy új EU, amiből Orbán kimaradna. Persze így be se vennék.
“Angela Merkel és Emmanuel Macron májusban egyeztek meg arról, hogy megtervezik, milyen módon lehetne tovább mélyíteni az EU integrációját. Egy ilyen integráció a kétsebességes EU koncepciójához vezethetne, melyben lesznek még szorosabban együttműködő tagállamok, és lesznek az EU perifériáján olyan államok, melyek a maghoz képest könnyen másodrangú tagokként találhatják magukat.” – írja a 444.
Ez a harc nem a menekültekről szól. Azok csak eszköz. Az ország simán be tud fogadni pár száz embert, ha békén lenne hagyva a nép lelke, akkor még csak nem is utálnák őket. Pláne nem így a semmire. Ez a harc a saját politikai termékük (polgári Magyarország, maffiaállam, nevezzük, aminek akarjuk) felszínen tartásáról szól, ami kurva sok pénzt is jelent persze.
Szlovákia kész befogadni a korábban elfogadott kvóta alapján az országba telepítendő menekülteket, így az ország elkerüli a jogi eljárást, amit mi nem fogunk.
A V4 egysége bomlik, a csehek és a szlovákok egy Ausztriával közös integráció felé távolodnának, ami nem azt jelenti, hogy velünk örihari, pusztán csak le kell rázniuk magukról a koloncot – amit Orbán jelent – ahhoz, hogy egyértelmű legyen mindenkinek, merre is van az előre.
