Négyszázmillió forint rengeteg pénz. Ennyi pénzből az ember azt gondolhatná, hogy akár több ember életét is helyre lehet hozni – már ami az anyagi oldalát illeti természetesen.
Mert a pénz nem minden. Még akkor sem, ha négyszázmillió forintról van szó. Ennyit terveztek ugyanis költeni leszakadó családok felzárkóztatására a Heves megyei Kerecsenden, de a falu hétfős képviselőtestülete leszavazta a megnyert pályázat elindítását – számolt be a szívtelen döntésről a Népszava.
Kerecsend Egertől 13 kilométerre található, Heves megyében. A 750 éves településen van szépen felújított faluház, meg játszótér, székelykapu, templom. A sváb gyökerekkel rendelkező falu lakónépessége nagyjából 2400 fő. A falu saját honlapján fontosnak érezte kiemelni, hogy a népességnövekedés a helyi romáknak köszönhető. Hogy az egyszeri romológus is tisztában legyen a helyi adatokkal; szám szerint is leírják, hogy melyik évben hányan vetették magukat fel a nemzetiségi névjegyzékbe, és megemlítik azt is, hogy mekkora az „Összes választóhoz viszonyított arányuk az elmúlt három önkormányzati választás során”.
A pályázat lényegében arra vonatkozott, hogy a falu szociálisan rossz helyzetben lévő családjainak úgy segített volna felzárkózni, hogy különféle egészségügyi szűrőprogramokra, szociális bérlakások kialakítására, sportolási lehetőségekre, szolgáltatóházra, közművekre költötték volna a majd félmilliárdos összeget.
Reményt adott az EU, de a magyar valóság visszarántotta a családokat a gödörbe. A magyar valóság főszerepében pedig a falu képviselőtestületének azon tagjai voltak, akik ellenezték a sanyarú sorsú családok támogatását.
Vezéralakjuk a lap szerint Prokaj Milán volt, a falu ifjú alpolgármestere, aki arról nyilatkozott a négyszázmilliós pályázat nagy része felesleges dolgokra menne el, „egy-egy mentor óradíja harmincezer forint, az előadóknak kiégés ellen külön tréninget szerveztek volna hétvégente, naponta nyolcvanezer forintért.”
„A periférián csak a lumpenek maradtak, s az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy rajtuk akkor se lehet segíteni, ha megfeszül az ember”
– nyilatkozott a politikus.
Annyit megállapíthatunk, hogy az alpolgármester nem éppen az „emberek embere”. Prokaj kihagyta életének legnagyobb dobását, így politikai pályafutásának csúcsára az juttatta, hogy kitolt néhány családdal. Hiába nem kellett volna a falunak beletennie egy fillért sem, inkább rohadjon el az ingyenpénz ott ahol van, nehogymár’ ezek a lumpenek jól járjanak. Nesze neked magyar valóság.
A másik indok persze az lehet, hogy esetleg egy gazdag, nagyhatalmú „valaki” kiszemelte magának ezt a négyszázmilliót, és ezért szavazták le a támogatást. Ebben az esetben viszont már kifejezetten aljas húzásról beszélhetnénk.
A falu polgármestere, Sári László sajnálja a történteket, szerinte szomorú, hogy szűk látókörű indokokkal elvették Kerecsendtől a fejlődési lehetőséget, Prokaj indokait – miszerint magas az órabére a szakembereknek, így kontrázta:
„Nekünk nem tisztünk megítélni, sőt, ítélkezni afölött, hogy egy pszichológus óradíja magas vagy alacsony. Biztosan nem annyi, mint egy nyolc osztályt végzett szakmunkásé.”
– vélekedett a falu vezetője.
A szegregáció felszámolására irányuló programban egyébként öt szociális munkás folyamatosan támogatta volna a leghátrányosabb helyzetűeket. Pszichológusok, családgondozók, orvosok segítettek volna kiszűrni a betegségeket olyan családokban, akik egyébként „menekülnek a védőnő elől” -írja a lap.
Suha József, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője szerint csak a nyers irigység vezette azokat, akik a pályázatra nemet mondtak:
„Nehogy má´ jó legyen a cigányoknak! Erre gondolhattak, pedig nemcsak a cigányoknak lett volna jó, errefelé mindenki szegény.”
