Balog Zoltán megvilágosodott, és elkezdte hiányolni az országból a valós, értelmes vitákat. Legalábbis ezt nyilatkozta Budapesten egy filmbemutatón.
„Nemcsak azért hiányzik a valós diskurzus, mert vagy „rosszindulatú” vagy „szolgalelkű emberek” értékelik a kormány munkáját, hanem mert többnyire csak szlogenek hangzanak el, és hiányzik a bírálat mögül a komoly, valóságos mércét állító munka.”
Mondja ezt Balog, mintha semmi köze nem lenne ahhoz, hogy a kormányoldalon senki nem szólalhat meg, csak aki a szolgalelkűségével hajlandó felmondani a propagandát, aminek épp az egyik leglényegesebb eleme az, hogy mindenki aki kritikát fogalmaz meg, az rosszindulatú.
A miniszter szerint jó lenne túljutni azon, hogy aki szimpatizál a kormánnyal, minden tagját „félistennek” tartja, aki pedig nem, úgy gondolja, hogy kizárólag „hülyék és gazemberek” vannak hatalmon. Kedves Balog úr, talán nem kellett volna a közpolitikát a vallás szintjére vinni, és nem kellett volna egyes pártokból szektát csinálni. Akkor talán könnyebb lenne.
Az egész mondanivaló álszentségét megmutatja az, amikor azt fejtegeti, hogy „kritikus szolidaritást” várnak azoktól is, akik a kormányon kívülről szemlélik és támogatják a kormány munkáját, és a kormányon belül is szükség van olyan emberekre, akik képesek a „kritikus szolidaritásra”. Beszéljünk világosan! A kritikus szolidaritás magyarra fordítva nem jelent mást, mint azt, ha nem is értesz egyet, akkor is kussolj, és hajtsd végre amit kérünk. Az utóbbi években, mindenkit kiszorítottak a politikából, aki a polgári oldalon, polgári értékek alapján kritikát fogalmazott meg.
Balog úr! Értem én, hogy kiszorulva kormányból, most már próbálja magát újra építeni, egy barátságos, nyitott imiddzsel, készülve a Áder helyére a Sándor-palotába. Talán elkésett ezzel egy kicsit, és hamarabb kellett volna valódi diskurzust folytatni a választókkal, mondjuk a sajtón keresztül. De mint az alábbi videókból kiderül, ez nem nagyon sikerült önnek.
