A nap, amikor Orbán végleg összeugrasztja magyart a magyarral
Azt írják valasztas.hu oldalon, hogy már 415 ezren nyújtottak be kérelmet a választási névjegyzékbe való felvételre, közölük 345 ezeret már fel is vettek. Mások meg azt beszélik, hogy Erdélyből csak a Fideszre jönnek a szavazatok. Mi lesz akkor, ha úgy nyer a Fidesz, hogy a határon túlról – amolyan „külföldről durván beleavatkozva” – egyszer csak jön párszázezer borítékos szavazat ami, épphogy de kormányon tartaná Viktorékat?
Képzeljük el, mi történik akkor, ha a választás éjszakáján a bejövő erdélyi szavazatok fordítanak az eredményen és miattuk győz a Fidesz.
Milyen érzés lesz fideszesnek lenni attól az estétől fogva? Ha már most is egy képzeletbeli elefáncsont toronyban élnek, jól elszeparáltan a néptől – mi lesz, ha mindezt anyaországi legitimáció nélkül folytatják?
Milyen lesz majd azzal a tudattal élni, hogy összeugrasztották a nemzetet saját magával pusztán a hatalomban maradásért? Kinek a kormánya lesz a negyedik Orbán-kormány, és kit fog képviselni? Ki lesz Orbán népe?
Milyen érzés lesz apolitikus millióknak mindennap azt hallgatni, hogy az erdélyiek ránk rontottak? Milyen érzés lesz határon túli magyarnak lenni akkor?
Milyen érzés lesz egyetérteni Gyurcsánnyal?
A fideszes kampánygépezet hidegfejű számító apparátusa pontosan tudja, hogy milyen érzetet kell a tömegekben megerősíteni, mire kell rájátszani. Ismerik a magyarok „rezgéseit”, ők is tudják, amit Gyurcsányék tudnak: a határon túliak szavazati joga a jobboldalon is zavaró tényező. Ne szavazzon itt, aki soha nem élt itt – mondta régen a fideszes Áder János, de mondják most a DK-sok, és mondja velük együtt az ország többsége is.
A Fideszben tudják, hogyan kell gyűlöletet kelteni. A határon túliakat amúgy is fenntartásokkal kezelik idehaza, szavazati jogukkal pedig szépen megágyaztak a népharagnak. Meg a hatalomnak. Törvényesen, legitim módon, demokratikusan. Nem etikus? Kit érdekel?
Az idén 55 éves Orbán újabb 4 évre készül. És az a helyzet, hogy simán nyerhet. Persze annak is megvan az esélye, hogy ennek a 400 ezernyi regisztrálónak a fele se megy el szavazni. Még bármi lehet.
Ki lett adva, hogy regisztrálni kell, hozni kell a számokat, nincs mese. Kolozsvártól Marosvásárhelyig járták az embereket, hogy bejegyezzék őket. A határontúli szervezetek fideszes júdáspénzből eltartott csicskái számokat ígértek anyaországi gazdáiknak. A számok pedig jöttek. A felcsúti Pancho Aréna VIP-lelátóján pedig ennek szokás örülni csak igazán. A belefektetett energia meghozta eredményét – a legundorítóbb sztálinista módszerekkel ugyan, de az meg kit érdekel.
„Mostmár ha egy jó nagyot nyerünk a választásokon, el tudom képzelni, hogy olyan húsz évre bebetonozzuk magunkat. Meg lehet csinálni. Mert ha valóban tudunk állampolgárságot adni a magyarnak határon túl, és muszáj neki állampolgárságot adni, akkor húsz évre berendezkedhetünk, és húsz év alatt föl lehet zárkóztatni ezt az országot. Én ebből nem engedek. Én ennek látom most egy jó realitását. Bár minél többen elhinnék, hogy ezt meg lehet csinálni. Az önszuggesztiónak is van ám nagy szerepe.”
Így beszélt erről sajátjai előtt még 2006-ban a Fidesz kampány-csapatának egyik vezetőjeként Mikola István – azóta már a nyilvánosság elöl gondosan elrejtett ex-egészségügyi miniszter. Akkor már tudni lehetett a receptet, ezért azt a széles körben elterjesztett önfelmentő frázist, miszerint a 2010-ben a Fidesznek kétharmadot szavazó állampolgár „akkor még nem sejtette, hogy mi vár rá” az ordas nagy kamu. Amikor a tömeg arra hivatkozik, hogy meg lett vezetve, az kérem sima önfelmentés. De mi szeretünk ilyet játszani.
Orbán Tusványoson tartott legutóbbi fideszes rendezvényén lényegében elmondta, hogy az anyaországi szavazók már nem adnának neki bizalmat, ezért a számít az erdélyiekre. Láttuk mi is, látták ők is, hogy ez működik. Már 2014-ben sem lett volna meg a kétharmad, ők is tudják. A főpróba meg volt, van rá egy ezresem, hogy idén április 8-án Orbán jelképesen előhúzza népi motívumos mellénykéjéből a sok százezer erdélyi szavazatot, és nyer. „All in!”
A „Nemzeti” szó mára már csak egy rossz minőségű sztaniolpapír, ami bármit elbír, bármit elfed. Mindent. És ehhez mi is kellettünk. Mi, akiket úgy programoztak át az elmúlt huszonvalahány évben, hogy ha valaha előkerül a nemzet szó, vagy egy piros-fehér-zöld zászló, akkor megáll bennünk a vérkeringés, és magunkra erőltetve cinkosan nemzetieskedünk azok előtt, akiknek nem jutott anyagi javakból, meg felemelkedésből ezért – jobb híján – ezzel a szóval tömjük be szájukat és pénztárcájukat, no meg gyermekeik jövőjét. Igazi konszenzus ez, egy afféle nemzeti minimum, a gyötrő szegénység elfedésére. Egy rongyos hit, egy bevált fajtájú ópium a népnek, amit éppen a Fidesz adott annak a nemzetnek, amit éppen kizsigerel és összeugraszt.
Veszélyes játszmába kezdett a Fidesz. Ki fogja elmagyarázni higgadtan az embereknek, hogy soha többé nem nyerhet az akaratuk? A szavazásoktól magukat távol tartók rendre úgy mentik fel magukat az egész alól, hogy nem ér semmit az egy darab árva szavazatuk. Mivel fogják magukat felmenteni, ha majd valóban nem fog érni semmit? Milyen ország lesz az, és milyen nép, aki akárhogy is szavaz – tényleg nem tud változtatni? Ha nincsenek demokratikus eszközök a kezében a tömeg más eszközök után nyúl. Milyen eszközt hagy ez a kormány ennek a népnek a kezében a vérrontáson és a lángtengeren kívül?
Látjuk-e majd, hol hibáztunk mi, vagy ismét megvezetett naiv milliók leszünk?
Nem látom a jövőt, nem vagyok elemző, se médium. De nyilvánvaló összefüggéseket képes vagyok értelmezni. A Fidesz bukhat. Tudják ők, ezért kellett a regisztráció, meg a szavazati jog. Ezért kellenek az ejtőernyős erdélyi, kárpátaljai, stb. szavazatok. A Fidesz anyaországiaknak szánt üzenete pedig egyértelmű;
Nem kelletek ahhoz hogy nyerjen a Fidesz, és nem tehettek ellene eleget ahhoz, hogy ne nyerjen.
Nem ti választottátok, de itt lesz nektek még négy évig…mikola
