Most tartunk ott, hogy betelt a pohár. Betelt, mert amit ezzel a várossal meg merészelnek tenni a mi „drága” vezetőink az már nem csak közröhej, hanem egyenesen ártalmas. Minden alkalommal, amikor valamely kelet,- vagy közép-ázsiai féldiktátor úgy dönt, hogy beleszippant a Kárpát-medence állott levegőjébe, akkor a döntéshozóink indokolatlan lezárások tömkelegével keserítik meg 2 millió budapesti és további másfélmillió agglomerációból ingázó életét. Beszéljünk erről is, mert megéri, de beszéljünk először arról, hogy mi ez a fenenagy keleti felbolydulás itt a nyugat-Balkán kapujának számító Pest-Budán?
Barátunk, a köd
Orbán Viktor nagy barátja az átláthatatlan köd. Így a mai nap is. Bár verőfényes napsütéssel búcsúzik tőlünk a száraz november – a köd, és az átláthatatlanság azonban köszöni szépen jól el van köztünk, és amorf testével, kaján vigyorral a száján vígan táncolja körbe a miniszterelnököt még ma is. És ez a megfoghatatlan szürkés valami tudja, hogy nem tehetünk ellene semmit, ezért még Boborjánosan a pofánkba is mondja, hogy „Tírirí-tárárá!”
Mi ez a köd? Mi ez az áthatolhatatlan, átláthatatlan sűrű valami Orbán körül? Hát vegyük ezt szó szerint, mert ez kérem szépen pontosan az, ami. Orbánnak ez a köd igencsak nagy barátja, mert ebben a félhomályban tud igazán működni, ebben a zavarosban szeret igazán halászni a mi drága kormányfőnk! Az Orbán-kormány egy túlméretezett színpadi ködgép (vagy füstgép) ami immáron 7 és fél éve ontja a mesterséges párát, amit a Kárpátok bércei szerencsésen felfognak és azt itt tartják nekünk a síkságon.
Szereti is az Orbán-kormány ezt a ködöt, mert így állami pénzek, kapcsolatok, bizniszek, kinevezések, tanácsadók, nemzetközi megállapodások, propaganda, mind-mind ebben a ködös, zavaros katyvaszban működhetnek tovább, kizárva annak esélyét, hogy bárki bármit is tisztán láthasson, ügyelve arra, hogy valaki folyamatosan bekapcsolva tartsa azt az átkozott füstgépet, mert ha felszállna a köd, akkor lehullna a lepel a mi drága kormányunkról és annak összes feketepénzéről, aljasságáról és gerinctelenségéről.
Zavaros ügyek a szemünk előtt
A kínai delegáció 4 napos budapesti tartózkodása is egy ilyen ködös valami. Miért is jön ide a világ egyik legnagyobb gazdasági és katona nagyhatalmának első embere? Milyen hasznos megállapodás születik? Ki tudja? Befektet a Kínai állam, oké. Hozzák a pénzt, az is rendben van. De viszik is! Építenek egy olyan vasúti korridort Belgrád és Budapest közé, ami a saját aliexpresszes termékeikkel megrakodott tehervagonoknak mondjuk éppen jó lesz, de a nemzetgazdaság igényeit ezen felül nem lesz képes kielégíteni, mert nem jó semmire. Ja, és még drága is.
Ez a több száz milliárd forintnyi kínai vasúti beruházás egy ugyanolyan típusú hitel, mint az oroszok atomerőműve. Ráadásul ködös, mert a nyugatra jellemző antikorrupciós morál keleten még várat magára, és amíg az adópénzek törvényes és etikus felhasználásának eszméje nem töri át a láthatatlan vasfüggönyt kelet felé, addig a mi drága hazai vezetőink bizony nem svájci, vagy német hiteleket fognak előnyben részesíteni, hanem kazah, azeri, kínai, orosz, bangladeshi vagy éppen vietnámi lóvékat.
„A keleti politika nem tűri az önállóságot, a szabadságot, és bár a szovjet birodalom eltűnt, a helyén egy keleti hatalom éled fel.”
Fenti sorok a még nem illiberális Orbán szájából hangoztak el, remekül éreztetik ennek a ködnek az esszenciáját. Ha Ön hasonlóan vélekedik az ún. „keleti politikáról”, mint Orbán tette azt évekkel ezelőtt ellenzékben, akkor nem az Ön készülékében van a hiba.
Az első (1998-2002) Orbán-kormány nagy tanulsága volt, hogy a ciklus végére már jóformán senki nem állt szóba a miniszterelnökkel a Rábától nyugatra. Ez mérhetetlen nagy törést okozott a miniszterelnöknek, ezért mostanában inkább nem is próbálkozik nyugati vezetőkkel parolázni. Elég, ha kimegy Brüsszelbe harciasan hajlongani, akkor úgy is lefotózzák a nyugati vezetőkkel, szóval aki ennek az ellenkezőjét mondja, annak odadughatják az orra alá az épp aktuális Magyar Idők címlapon az EU-s vezetők csoportképét, azzal, „hogy ott van ni, miaz, hogy nem állnak vele szóba nyugaton? Ott van háturul-jobbrul a második helyen. A jóképű mellett. Nem látod?! Vállmagasságba’!”
Lezárás!
A keleti politika nagyágyúi (Putyinnal az élen) szinte hazajárnak Budapestre. A mieink meg büszkén és erősen, jó mélyeket hajlonganak, mikor azok átlépik a küszöböt.
Orbán a tegnap délutáni találkozót is kihasználta egy mély hajlongásra. (Egy nap kettő, ezt nevezem!) Li Ko-csiang és a népi Kína kormányfői gépe még le sem szállt, Orbán már a Liszt Ferihegy végtelen beton kifutóján várta távol-keleti kollégáját, közben mocorogva, feszengve igazgatta zakóját, és nyaldosta a szája szélét.
Kiutazott a repülőtérre keleti elvtársaink barátaink delegációját köszönteni. Ha úgy tetszik, elément. Mint a vidéki rokon, aki kimegy a vasútállomásra, ha jönnek látogatóba Pestről. Utóbbi cuki, előbbi ciki. Ráadásul a miniszterelnök repülőtéri látogatása azontúl, hogy nem hagyományos protokoll (teát a kutyát sem érdekli, hogy kimegy-e a terminálhoz, vagy sem) a vasárnapi forgalomban túlélni igyekvők életét feleslegesen nehezítette meg, újabb néhány lezárással.
Andrássy, Thököly, Rákóczi, Váci, Üllői. Na meg a körutak. Meg a hidak. A kis utcák, és az elkerülők. Repülőtér, Parlament, Belváros. Vasárnap a teljes M0-ás keleti szektor Hencidától Boncidáig. Mindent lezárnak, mert jönnek a nagykutyák. (itt tájékozódhat a közutak állapotáról) Áll a kisföldalatti, tilos a lemenet az aluljáróba, lehegesztik a csatornafedeleket. Aki meg el akar jutni egyik helyről a másikra, az dögöljön meg. „Mert itt ködöt kell csinálni éppen, és az az első. Ez a sok majom meg úgyis ránk szavaz, holnapra elfelejtik, mindent benyelnek, oszt jónapot!”
Ma másfél óra volt reggel átjutni Zuglóból Budára kocsival. Nem nekem, mert én jobb híján gyalogoltam, és néztem a kocsiban ülők gondterhelt, beletörődött arcát. Áll a mentő a kocsik közt, késik a busz, kétségbeesetten telefonálnak a munkából késő, leszállított utasok „még tíz perc, még tizenöt.”
A hármas metró szerencsére éppen megújul. Ezért a metrópótló buszok, és a metrópótló villamost pótló buszok is állhatnak a Váci úton a négy kilométeres dugóban. Ez még 3 napig fog tartani, úgyhogy bringára fel pestiek! Vagy gyalogosan! Vagy tessenek a munkahelyükön aludni! Vagy el lehet költözni egy másik városba!
Ha tetszik, ha nem ez egy több mint kétmilliós nagyváros. És ha minden igaz ez már nem Demszky-világvárosa. Ha minden igaz, ez már Tarlós „nagy-harmadik kerülete”. Meg kellene már végre érteni fenn is, hogy nem lehet lezárni napokra egy ekkora várost. Ugyanúgy, ahogy Berlint és New Yorkot sem zárják le, ugyanúgy, ahogyan Brüsszelt sem zárják le (pedig oda bőven érkeznek a vezetők), és ugyanúgy, ahogyan Moszkvát sem zárják le, ha Orbán kiutazik… ja bocs. Oda még nem hívták meg. Tírirí-tárárá!
