Demeter Márta, aki nemhogy bájos és az egyik legszebb politikusnő Magyarországon, de még okos is. Olyannyira bárdolt, hogy kiváló konspirációs készségeivel kitűnően mozgatja a szálakat úgy, hogy az ország érdekében cselekedjen. Papíron. A valóság ezzel szemben az, hogy a legújabb kiadású értelmezési szótárban ő lehetne a „nárcizmus” szónál az illusztráció.
Demeter Márta úgy döntött, hogy szakítva a listás befutó helyet biztosító párttal, az LMP-ben folytatja „munkásságát.” Ez a 4%-os párt ugyanis megfelelő alternatívát nyújthat az Orbán-kormánnyal szemben. (Ne legyünk igazságtalanok, az LMP fontos politikai tényező lehet, amennyiben szövetkezik nála erősebb, nagyobb támogatói bázissal bíró pártokkal is.) Demeternek azonban nem ez a célja. Az Indexnek adott interjújában ki is tér rá:
„Csak ismételni tudom magam, hogy ma én ezt a politikai centrumot az LMP körül látom létrehozhatónak. Az, hogy még kik vállalnak ebben politikai szerepet, a következő hónapokban ki fog derülni. De fontos hangsúlyozni, hogy ez az együttműködés csak akkor lehet hiteles, ha semmilyen formában nem vállal közösséget még hallgatólagosan sem olyanokkal, akik maguk is az Orbán-rendszer fenntartását szolgálják.”
A riporter visszakérdez: „kikre gondol?”
Márta pedig egyenesen válaszol: „az MSZP-re.”
Szóval Demeter Márta azt a pártot tartja kollaboránsnak, amelyben munkálkodott, vezető szerepet vállalt, a parlamentbe jutott, majd elrabolva a listás mandátumot függetlennek állt, és egy parlamenti küszöböt súroló pártban látta meg Orbán valódi ellenfelét. Ez mind szép és jó, de tegyük fel, hogy itt mégsem az ellenzéki pártok kollaborálnak, hanem azok a mandátumtolvajok, akik eljátsszák a hattyú halálát, és méregkeverőként szeretnének továbbra is a Tisztelt Házban csücsülni!
Most jön a legizgalmasabb rész!
Index újságíró: „Az MSZP-ben az az értelmezés az ön távozásáról, hogy miután világossá vált, hogy egyéni körzetet sem kap, és a lista befutó helyén sem szerepelhet, nem volt oka a pártban maradni, és egyéni érdekei miatt lépett.”
Demeter: „Javaslom azoknak akik egy pillanatra is ilyen nevetséges dolgot állítanak, hogy nézzenek a saját pártjukra és magukba, és legalább egyszer árulják el az embereknek, miért gondolják azt, hogy kizárólag pozíciókról szólhat a politika.”
Kedves Márta! Levezetem neked, hogy miért gondolják, hogy számodra kizárólag a pozíciókról szól a politika:
– Egészen addig vállalható volt számodra az MSZP, sőt, annak vezetője voltál, amíg nem sikerült bejutni a Parlamentbe.
– Utána kevesebb munkával ugyan, de lelkesen vitted a párt ügyeit, követted annak irányvonalát.
– Amikor úgy érezted, hogy nem feltétlenül te leszel az, aki teljesítmény nélkül majd újra beevickél mások hátán a Parlamentbe, hirtelen dobbantottál, mivel az MSZP továbbra is elvárta volna tőled, mint a töredékszavazatok által a választók bizalmát élvező képviselőjétől a munkát!
– Kényelmesebb volt mindenkit, aki a legnagyobb ellenzéki párthoz tartozik, egyszerűen lekollaboránsozni, míg te „szakértettél” a rendszer megbontása érdekében, mint független képviselő.
– Hét hónappal a választások előtt kitalálod, hogy számodra a legtutibb vonal az LMP, ezért belépsz a frakciójukba. Bízol abban, hogy majd belülről rombolod azt a közösséget, elérve, hogy ne vállalják a közös listát, hanem érjék el a bűvös parlamenti 5%-ot, hogy aztán ismét ott legyél a maroknyi képviselővel és a tiszteletdíjaddal, mentelmi jogoddal?
Utána kihez fogsz csatlakozni? Vagy akkorra már nem kellesz senkinek? Érdekes módon az szóba sem került, hogy felhagyj a „politizálással,” miután arccal, névvel vállalták közösséget egy párttal, amelyben állításod szerint csalódtál.
A Fidesz hatalmon tartását te szolgálod legjobban ebben a rendszerben, Márta. A hozzád hasonló túlélők miatt gondolja mindenki, hogy a politika a pozíciókról szól.
