Magyarországot egy hímsoviniszta, nőket lenéző, a lányokat, asszonyokat a férfiak alattvalójának tekintő hatalom uralja. Számukra a nők csak a saját élvezeteik kielégítésére, mondjuk így: magjuk „elvetésére” szolgálnak.
A jelenlegi uralkodó párt potentátjainak többsége vidékről származik – legalábbis gyakran emlegetik falusi gyökereiket. Jómagam is egy kis településen születtem, ott éltem több mint két évtizedig.
Valószínűleg nem vagyok egyedül, sokan vagyunk, akik személyesen is megtapasztalták, hogy a családban, de a közösség életében is mekkora tisztelete, megbecsülése van az anyáknak, nagymamáknak, a hölgyeknek. Hátukon viszik a család összes terhét, gondoskodnak a meleg légkörről, szeretetük végigkísér bennünket egy életen át. A vidéki lét természetes velejárója volt – és hiszem, most is az –, hogy aki a nőkkel szemben tiszteletlen, azt a közösség kiveti magából.
A Fidesz macsó pártként, már régen megbukott emberségből, hitelességből. Bulvárban szívesen fotóztatják magukat szerető férjként, apaként. Talán még igaz is lehet a kép, amit saját családjukról próbálnak sugallni kifelé. Nem ismerem az életüket, nincs is jogom ebben kételkedni.
Ezért is megdöbbentő – esetenként bicskanyitogató –, hogy a kormány prominensei – élükön a miniszterelnökkel – milyen képet közvetítenek a magyar társadalom számára a női szerepekről, a nők helyéről a NER-ben.
Emlékszünk a Fidesz több országgyűlési képviselőjének honanyákat becsmérlő beszólalásaira, megalázó mondataira. Társaik jókat derültek ezeken a „jópofaságokon”. Nem véletlen, hogy következménye nem volt egyik esetnek sem. Megdöbbentő volt, amikor a „férfiasan” nagybajuszú házelnök még 2015-ben, pártja kongresszusán arról beszélt „… szeretnénk, hogy ha lányaink pedig az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.” Igazán kíváncsi lennék, hogy saját családjának nőtagjai hogyan fogadták az „úr” intelmeit.
Az „örökös miniszterelnök” is szívesen élcelődött a nőkön. Több olyan kijelentése volt, ami egyértelművé teszi, hogy a nők helyét a konyhában, a fakanál mellett képzeli el. Nem véletlen, hogy miniszterei között egyetlen nő sincs, az államtitkári karban is csak mutatóban található női vezető. Egy háttérbeszélgetésen úgy fogalmazott, „a karaktergyilkosságokra épülő magyar belpolitikát a nők nehezen bírnák.” Ha jól értem, akkor a nők nem bírják a feszültséget, nem tudják a váratlan helyzeteket kezelni, embert próbáló szituációkban – szerinte – döntésképtelenek. Hány ellenkező példát lehetne felsorolni! Hiszen szerencsére a magyar nők között legalább annyi kiváló képességű van, mint az „erősebbnek” mondott nem képviselői között.
Az utolsó csepp a pohárban, az egyik nagyeszű Fidesz alelnök minapi kijelentése volt arról, hogy „aki teleszüli, azé a világ”. A PÁRT azt várja a magyar nőktől, tegyenek eleget legnemesebb kötelességüknek: szüljenek, szüljenek és szüljenek. Nehéz elképzelni, hogy a legbutább Fidesz-politikus címért nagy versenyben lévő honatya saját agyszüleményét tárta volna a nagyérdemű elé. Ennyit lehetetlen belőle kinézni. Jómagam önálló gondolatot ettől a jóembertől még nem hallottam. Szervilis pártkatonaként, „percemberként” teszi a dolgát, még akkor is, ha esetleg tisztában van azzal, hogy hülyeséget beszél. Őt ezért tartják, ezért fizetik.
Vajon mi lesz a következő lépés? Jön az új Ratkó korszak, gyerektelenségi adóval, abortusztilalommal? Talán már gyártják is valahol a Habony-művekben az új nemzeti konzultáció jelszavait: „A nők legszentebb kötelessége, a gyerekszülés!”, és amit Rákosi pajtástól vettek át: „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség “. De szóba jöhet a hitleri „három K” is: Kinder, Küche, Kirche (gyerekek, konyha, templom – a szerk.)
Hová vezet ez az őrület, mi vár még erre a szerencsétlen országra? Ne adj’ Isten, majd a hálószobákban is a kedves vezető elvárásainak kell „megfelelni”, s a nemzeti gyermeknemzés kötelessége még a „gránitszilárdságúba” is bekerül.
Budácsik Lajos
