Frissítve: 2017.04.04
Emlékszik-e még valaki arra, hogy miután Orbánék egyedül maradtak a Parlamentben az alkotmánymódosítási javaslatukkal (migráns/kvóta népszavazás után), bedobták a gumicsontot, hogy megszüntetik legnagyobb, és leggusztustalanabb mutyijukat, a pénzszivattyúként működő letelepedési-kötvény bizniszt?
Volt ilyen. Emlékeztetőül; a letelepedési kötvények lényege, hogy a programban résztvevők magyar papírokkal grasszálhatnak az EU-ban, és ezért alig 100 millió forintért cserébe.
A Szegedi Kattintós így ír az ügyről:
„Az offshore-cégeken keresztül különböző kormányzati és kormányhoz közeli személyeknek (például Rogán Antal és Habony Árpád) jól tejelő üzlet az Orbán-kabinet migránsellenes politikájának fényében igencsak visszás, hiszen lényegében pénzen vehet meg bárki a világon magyar és egyben uniós állampolgárságot, miközben milliárdokért gyakorlatilag erődrendszert építenek a déli határszakaszra a háború és éhség elől menekülők feltartóztatására.
Amikor az ellenzék egységes elutasítása miatt elbukott a kormány alkotmánymódosítási szándéka, a kormányfő ugyan bosszús volt, ám jelezte, rövidesen úgyis megszüntetik a letelepedési kötvények rendszerét, mert már elmúlt az a pénzügyi kényszer, mely miatt így kellett bevételhez jutnia a költségvetésnek. Ezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is megerősítette, aki jó alkalmat látott az ügyben arra, hogy fényezze az ország gazdasági állapotát, és utalt rá, hogy már nem vagyunk bóvli kategóriában a hitelminősítőknél, így akár le is mondhatunk erről a különös konstrukcióról. Igen lassan csordogáltak az információk arról, tulajdonképpen ki járt jól ezzel a kötvényfajtával, de annyi kiderült, hogy a program 2013-as kezdete óta 2016 végéig 4702 magyar letelepedési államkötvényt jegyeztek le, addig 6373 személy kapott államkötvényjegyzés címén letelepedési engedélyt.
Az biztos, hogy az állam a piacon most már jobb feltételekkel tudna hitelhez jutni, ám sem az első beígért határidőig (tavaly év vége), sem a később felmerült március végéig nem született olyan jogszabály, amely a letelepedési kötvények árusításának felfüggesztését írná elő. A kötvényeket továbbra is magánvállalkozások árulják, akik jelentős, esetenként 45-60 ezer eurós szolgáltatási díjat számolnak fel a kötvényes ügyintézésért, és ezt egy az egyben lenyelik. Korábban is megénekeltük már, hogy a kormány nyilván nem hajlandó úgy tenni, mintha az ellenzék bármit is kikényszeríthetne belőlük, ám a letelepedési kötvények kivezetésének vég nélküli prolongálása nem pusztán arról szól, hogy nem hajlandók kompromisszumra, hanem egyesek degeszre keresik magukat ezzel a konstrukcióval, és nem sok kedvük van lemondani erről a bőségesen termelő pénzüzemről.
Egyébként a magyar letelepedési kötvények iránti érdeklődést még turbózni is lehetett az újabb és újabb megszüntetésről szóló hírek belengetésével, így a kötvényügyletben érdekelt kormányhoz kötődő személyek még jól is jártak a kötvények bizonytalan sorsának kommunikációjával. A Migronis Immigration nevű cég az év elején például azzal reklámozta magát, hogy itt az utolsó lehetőség, hogy bárki EU-s letelepedést szerezzen Magyarországon keresztül. Aztán itt az április, és még mindig vehet magának boldog, boldogtalan (de főként gazdag) ilyen kötvényt, ha van minimum 93 millió forintnyi befektetni való pénze.
Valahogy az az ember érzése, hogy a pénz annyira megbabonázta az Orbán-kormányt, hogy az ilyen, meglehetősen gyomorforgató üzleteket akkor sem hajlandó felszámolni, ha nincs belőle politikai haszna. Arról nem is beszélve, hogy miközben meglehetősen kétes eredetű pénzeken finoman szólva is fura figurák vásárolják meg maguk számára a magyar és uniós állampolgárságot, a magyar kormány háborút vív Brüsszellel, Soros Györggyel, igyekszik elüldözni az ország legjobb egyetemét, és menekült gyerekeket kényszerít a tranzitzónák szögesdrótjai közé. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sok cobolyprémet akarsz eladni az angoloknak, akkor szidd nekik a franciákat, mert így biztos fel tudod srófolni az árat.”
