Mártha Bence a sportrovat elbocsájtott munkatársa minden origósnak elküldte a „kilépő levelét.” Ebben arról ír, hogy az Origóban nemhogy cenzúra működik, de még a sportrovatot is centire szabják, ha abban túl sok Fradi-kritika van, a kultúrával foglalkozó hasábokon pedig nem illik túl sokat támadni Vidnyánszky Attilát.
A Pesti Bulvár szerkesztőségéhez eljuttatta az egyik Origo.hu-s újságíró ezt a levelet, részleteket idézünk belőle.
„Nádoriék, Weyerék, vagy Pethő Andrisék, és persze a még most is kitartó sportrovat néhány tagja húsz éven át építették fel azt, ami Sáling Gergő kirúgásával aprópénzre váltva lett a lakájmédia konca. Pálmaiék még adtak valamit a látszatra, de a Faktor.hu/Tv2 szabadcsapatai hetek alatt hitvány hazugsággyárat csináltak abból, amiről fel sem fogták, mekkora érték. (…) Két éve ráhívtam volna a mentőt, ha valaki azzal jön, hogy az origónál nemcsak kiszednek dolgokat egy (névvel vállalt) cikkből, de bele is írnak a szerző mondanivalójával tökéletesen ellentétes sorokat” – jellemzi a helyzetet Mártha.
A kirúgott újságíró szerint mára az Origo „nemcsak hitelességét és karakterét veszítette el (örökre), hanem az olvasottságát és az elérését is. Tehát még azt az alávaló célt sem szolgálja, amiért ezt tették vele (…) butaság volt dörgölőző bértollnokok kezébe adni a kormánylapátot.”
Mártha beszámolója szerint túl sokat szólt be Vidnyánszky Attilának a kultrovat, ezért a vezetőjével együtt kicsapták, egy „a napiparancsnak ellentmondó fradis írásért” pedig hónapokig nyüstölik a sportrovat egyik legtehetségesebb tagját.
„Semmi hatásunk nem volt arra, hogy mi történik, így azt sem tudtuk megakadályozni, hogy az újság meredek zuhanással megérkezzen a kráter mélyére, ahol csak sötétség van” – írja levelében az újságíró.
Mi lesz a jövőben? Mártha szerint „az Origo név menthetetlen. És ez azért megbocsáthatatlan, mert rátok, a felelősökre maximum úgy fog emlékezni a sajtótörténelem, mint a magyar újságírás pufajkásaira, de az Origo lehúzása a retyón alaposan túlmutat néhány közepesen tehetségtelen bértollnok sorsán”.
