„Nekünk meséltek róla a suliban. De ha jól emlékszem külön kiemelték, hogy farmernadrágja volt. Fura, hogy ez még mindig fontos volt nekik, hogy milyen nadrág van kicsodán. Ez a mondat, hogy farmernadrágja volt kb. azt jelentette az akkori rendszer nyelvén, hogy „imperialista ügynök volt” – írja egy megemlékező Bauer Sándorról, aki autószerelő-tanulóként az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény ellen való tiltakozása jeléül, Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében önégetéssel öngyilkosságot követett el.
„Barátommal együtt odafutottunk, és mindketten levettük a kabátunkat, azzal igyekeztük eloltani a lángokat… Az illető fiatalember mindvégig eszméleténél volt, azt hallottam, hogy kérdéseket tettek fel neki, amelyekre rendre válaszolt. Többek között azt kérdezték tőle, miért tette, amire olyan választ adott, hogy „…hazaszeretetből”, „…tiltakozásból”. Arra a kérdésre, hogy mi ellen akar tiltakozni, kijelentette: „…az orosz megszállók ellen”. Azt is mondta, hogy „…a cseh testvér is megtette…”.”
A Központi Honvéd Kórház égési osztályára szállított Bauer Sándor a testfelületének 15%-20%-ára kiterjedő másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Rendőrök őrizték a kórtermét, hiszen világos volt az állambiztonsági szerveknek, hogy Jan Palach-éhoz hasonló szovjetellenes „provokáció” történt. Csak szüleinek és nagybátyjának engedték meg hogy látogassák. Súlyos állapota és fájdalmai ellenére még aznap kihallgatták, és elkobozta szüleinek és barátainak írt búcsúlevelét.
A sajtó a következőket írta az esetről: „Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló, aki már 1967-ben, 15 éves korában sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba, állapota válságos” így írnak róla a korabeli lapok.
Szüleinek: „…szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”
Ezzel szemben ma
Dózsa László színész, rendező, érdemes művész. Az 1956-os forradalomban való részvételéért több kitüntetésben részesült, de a forradalomban való szerepvállalását egyes történészek megkérdőjelezik – így ír a Wikipédia a „hősről” aki talán nem is szerepel az emlékplakátokon, amelyeket a forradalom évének emlékére helyeztek el szerte az országban. Egyedül Schmidt Mária gondolja így.
A Hír Tv számolt be arról, hogy Dózsa László, aki korábban nem – és most sem – ismerte el, hogy a híres 56-os fotón nem ő, hanem Pruck Pál látható, most azt mondta, hogy az anyja ismerte fel a fotón, ezért:
„Én lemondok akkor erről a képről. Ennél fairebb nyilatkozatot én azt hiszem, nem lehet tenni. Én lemondok, vigyék! Bár ezzel anyámat tagadom meg és számomra ez a legborzalmasabb.” Igen ám, csak hogy Schmidt Máriáék nem hagyják ezt a dolgot annyiban.
Dózsa László egyébként nem csak az 1956-os eseményeket illetően tett teljesen meghökkentő állításokat (például, hogy kétszer is kivégezték): nemrég előkerült egy 2006-os felvétel, amin Anettkának mesélt arról, hogy egyszer hét (7!) nővel csoportszexelt, akik azóta is emlegetik, hogy az volt életük legjobb éjszakája.
Schmidt Mária talán jobban tenné, ha inkább az igazi hősökkel foglalkozna, ha már ezért (is) fizetjük…
