Prófétának lenni nem egy hálás feladat

Állítja Beer Miklós s ha valakinek, neki elhihetjük.

“A politikusok mást értenek keresztény alatt, mint mi, hívő emberek” – indított egy erős gondolattal a váci püspök a hvg.hu-n megjelent interjújában.

Nem kertelt, világosan megfogalmazta véleményét a kormányhoz dörgölőző s a pápa reformtörekvéseivel szembenálló hazai egyházvezetők opportunizmusát illetően, mondván: „Ferenc pápa kellemetlen, mint a szúnyog, állandóan a fülünkbe duruzsolja, hogy hát mégiscsak oda kéne figyelni a szegényekre, ha ti keresztények vagytok./…/”

Elkényelmesedett, hitében meggyengült egyháznak látja a hazai hitéletet, melynek vezetői mély hálával fogadják a bőséges állami 10-100 milliárdos alamizsnákat, de az adomány érdemi felhasználását már kevéssé érzi annak legalább minimálisan „krisztusi” felhasználásaként: „Őrület évekig menekülttáborban etetni az embereket, kilátástalan helyzetben tartani őket. Amit a pápa mondott, az a helyes út: minden egyházközösség fogadjon be egy családot.”

Nem kerül ki a már-már tabuként kezelt romaproblémát, ami egyre mélyebb nyomort teremt szerte az országban. Felveti egy pozitív diszkrimináció megvitatását, amely a leszakadt és jövőnélküli gyerekeket emelné legalább az emberi minimum szintjére: „Esélytelenek azok a cigánygyerekek, akik be vannak lökve a többségi, nem-cigány osztályokba. A pedagógusok képtelenek arra, hogy jól kezeljék a helyzetet, szenvednek, ezt nagyon jól tudom. Azért kell a cigánygyerekekkel külön foglalkozni, hogy utána tényleg integrálni lehessen őket. És ehhez elkötelezett, megszállott pedagógusok kellenek.”

Ugyanakkor nem palástolja a véleményét a befogadó többségi társadalommal kapcsolatban sem: „Szép álom, hogy a templomba járó embereket is kéne nevelni egy külön oktatással, hogy ők is felelősnek érezzék magukat a cigány emberekért, meg általában a hátrányos helyzetűekért.”

Véleménye szerint Lázár János fogalomzavarban van, amikor arról beszél, hogy az állam feladata jó keresztényeket nevelni. A püspök szerint nem ártana először tisztázni a fogalmakat s leválasztani a politikai demagógiát egy valós társadalmi problémáról: „A fogalomtisztázással kéne kezdeni, a politikusok mást értenek keresztény alatt, mint mi, hívő emberek. A politikai szleng egész más. Mi ezt így nem vállalhatjuk, hogy jó keresztényeket nevelünk az iskoláinkban. Örülünk, ha azokká válnak, de ez nem lehet pedagógiai program./…/Ez nagyon veszélyes terület, amikor programízűvé válik egy vallási fogalom. A suszter maradjon a kaptafájánál – örülnénk, ha a politikusok ezt, a vallási fogalmak használatát ránk hagynák, egyházi vezetőkre.”